Kijelölt helyünk van!

"Fil 1.20Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.
Fil 1.21Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
Fil 1.22Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, mit válasszak.
Fil 1.23Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.
Fil 1.24De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.
Fil 1.25Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára."
                                                                               (Pál levele a Filippibeliekhez: 1, 20-25.)

http://www.youtube.com/watch?v=nK9JIBhCy0A

Minden ember céllal lett teremtve.
Tehát, csak azok képesek azt mondani, hogy nincs értelme az életnek, sem célja, sem öröme, akik nem ismerik Istent.
Istent megismerni nem könnyű. Mielőtt valamilyen misztikumra gondnolnánk, hogy hát láthatatlan, érinthetetlen, meg olyan távoli és hatalmas, dicsőséges stb..., nos ez mind igaz, de nem emiatt nehéz vele találkozni, és nem is Ő miatta.
Hanem mert az ember, ritkán keresi, és nincs igazi vágy, de ami a kulcs: az ember saját maga istene akar lenni. Ez reteszeli el az Istent az embertől, semmi más, az ördög sem, hiszen ő "csak" akkor tud lépni, ha azt mondom neki, engedem, hogy lépj be.
Milyen céllal lettem én/mi teremtve?
Hogy legyen akinek Isten kimutassa SZERETETE GAZDAG FOLYAMÁT! Ennyi.
De már a világ teremtése előtt tudta (tudjuk a Bibliából), hogy Jézus Krisztus váltsághalála fogja leginkább kifejezni ezt a szeretetfolyamot.
Amellett, hogy szeretetének/kegyelmének élvezői vagyunk, eszköznek is szánt.
Eszköznek a másik ember felé. Azok felé, akik nem akarnak Vele élni.
Feladatunk megismeretetni őt és szeretetét a többi embertársunkkal is.
Tehát amikor lankadunk, botladozunk, mint eszközök, nem csak magunk üdvét veszélyzetetjük, hanem a ránk bízott emberekét is. Ezért óriási felelősség hívőemberként élni. Mert játszom a másik ember örökéletvel is, ha bűnben élek. Igaz, hogy mindenki a maga döntései miatt fog üdvözülni, vagy elkárhozni, de mi meg tudjuk könnyíteni és nehezíteni is a döntéseket. Ne zárjuk le az utat az Isten felé vezető úton!
Szolgálatunk van.
Pál apostol, aki a fent idézett sorokat írta, a börtönből írta ezeket, fogságból. Az úgynevezett "börtön levelek": Filippi, Efézus, Kolossé keresztyén gyülekezeteihez és Philemonhoz szóltak.
Pál, aki mérhetetlen alázattal volt tisztában bűneivel: Krisztust és követőit üldözte, a halálosztó Főtanács elé hurcolta, képmutató farizeus volt, ezeket kár és szemétnek ítélve, Jézus átformáló erejének (damaszkuszi út) köszönhetően lett a pogányok legnagyobb apostola, bejárva az akkori elérhető világot, Ázsiát és Dél -Európát, 3 misszió útján.
Engedelmességének köszönhetően, tudta hol a helye a világban és mi a feladata.
Még a börtönből is azzal foglalkozott, hogy neki élnie kell, mert a rá bízott gyülekezetek hitélete, még koránt sem olyan, hogy nélkülőzné az evangéliumról szóló páli tanításokat.
Erős volt, és az aki biztatásra szorult, az biztatott, az aki fogságban volt, írt a lelkifoglyoknak, az aki ítéletre várt a börtönben, hirdetett kegyelmet, az aki egyedül volt és elhagyatott, küldte saját magát a levelein keresztül, az aki szenvedett és láncokban volt, tanúskodott a szabadság és öröm üzetenéről és ő nyújtott biztatást.
Mert Pál apostol tudta, hol a helye a világban, és tette a dolgát.
A börtön is egy álomás volt az életében. Na köszi, mondhatjuk, ez ám a karrier.
Nekem meggyőződésem, ha nem kerül ennyi szenvedés közé és a börtönbe, nem lettek volna a legőszintébb, leglelkibb, a hívőélet titkait olyan szép logikával elmagyarázó levelei Pálnak.
A Biblia egyik legbensőségesebb, Krisztusra mutató levelei Pál írásai.

Ma is szükség van Pálokra, és szolgalelkű Isten emberekre, akik teszik a dolgukat, bármi is érje őket.
Testvér, emberek, vagy gőgös, képmuatató farizeusok el akarnak hallgatattni, kivalattni?
Ne csüggedj, Jézusban bízz, Ő veled van, és ha a helyeden állsz, még a börötn falai sem szabhatnak gátat szolgálatodnak!
Csak foglalkozz először az életeddel,hogy az tiszta legyen, és bízd a többit Jézusra.

Sokan várnak rád, tedd a dolgod, mert minden percért kár, és minden perc drága!

Magamnak is írom ezt.

Szeretlek Jézusom, szolgállak, míg csak élek!


Szepes Péter
teológus