2016. július 21., csütörtök

Otthon vagyok

(Élet a Lakóotthonban)


1., Isten tervbe vett engem,
Lehelletéből lett lelkem.
Célja volt néki ezzel,
Megalkotott szeretettel.

2., Miért vagyunk mi a földön?
Hagyjuk, hogy ez öldököljön?
Pedig jobbà lett a vilàg azzal,
Hogy éltünk tele van annyi bajjal!

3., Mert tükrei vagyunk az épnek,
Az emberiség sötét lelkének.
Megmutatjuk hogyan élnek,
Ők, kik sokszor nem remélnek.

4., Ha ti nem, akkor mi mit reméljünk?
Kiben bízzunk, kire nézzünk?
Ràtok hagytuk mindenünk,
Màr nàlatok van a mi szívünk!

5., Azért vagyok, hogy te legyél,
Gazdag éltű s nem szegény.
Szeretetet csak szívedből végy,
Alkoss őszinte, igaz emberként!

6., Minden elesett emberben,
Isten szent arca rejtezik,
De csak annak fedi fel magàt,
Ki nem felejtett el szeretni.


2016.07.21.

Szepes Péter     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése