Emlékszem, főleg gyermekkorom idejéből, hogy baptista lelkipásztoraink már pénteken, vagy szombaton megérkeztek Bokorra, hol gyülekezetvezető testvéréknél, hol más családoknál, olykor Nagyszüleimnél is megszállva. Ilyenkor egész szombat azzal telt számukra (olyan 1970-es és1980-as éveket képzeljünk el), hogy felkeresték a bokori baptista családokat és végig látogatva őket, érdeklődtek hogy létük felől, lelki állapotukról, imádkoztak, beszélgettek a családokban. Majd megtartották a vasárnapi alkalmakat. Hétközben pedig meglátogatták a kórházban lévőket. Nekünk gyermekeknek bibliai részeket/szakaszokat adtak fel és, amikor jöttek kikérdezték, elmagyarázták, hogy szívünkbe vésődjenek azok. Nagyon jó volt ez, hiszen törődött a pásztor a nyájjal. Így az ünnepeink is szépek voltak, és máig, sőt halálomig szép emlékek maradnak ezek. Hála értük az Istennek!
Ma már (tisztelet a kivételnek!) más szelek fújnak. Nagypénteken, szeretettel, meg tiszteletből is küldtem 21 embernek SMS-t, húsvéti üdvözletként, köztük 4 lelkipásztornak is. Nos a 4 lelkészből egy sem reagált vissza, és nem is kívánt viszont semmilyen ünnepet. Nyilván nem azért küldtem, hogy mindenáron válaszoljanak. Szóval ennyit a mai szolgáló, lelkészi figyelmességről.
Ma azonban a barátaim között lehettem Mónikámmal Hollókőn, és ez felemelő érzés volt. Holnap, pedig megyek a bokori Gyülekezetbe Istentiszteletre, és ez számít semmi más.
Hála Jézusnak, hogy megváltott!
Szepes Péter
