"Például házassági kapcsolatokban is nagyon fontos kérdés az, hogy mi a felek dolga és mi nem az. A mai szokásokat figyelembe véve dolga-e egy édesapának, hogy GYES-en legyen a gyerekekkel, míg a felesége jól kereső állásban dolgozik? Nagyon logikusnak tűnik. De meglepő, hogyha föltesszük a kérdést egy egyetemen, hogy ki a családfő? A hallgatók azt mondják: "nem tudjuk értelmezni a kérdést. Az, aki többet keres, az a családfő". És lassanként a családon belüli helyzetek észrevétlenül megromlanak. És a gyerek mit fog látni? Lát egy családfő anyát, és lát egy anyáskodó apát. És ezt látja a kisfiú is a családban, meg a kislány is. És nyilvánvaló, hogy ezek az anya-, apa- meg nő- és férfi szerepek ezekben az első években fognak megalapozódni. Aztán csodálkozunk, hogy terjed a homoszexualitás, meg mindenféle egyéb torzulás, ami nem a teremtettségből fakad. Mert a Bibliában benne van ugyan a férfi és nő közötti egyenlőség felelősség meg kötelesség tekintetében, de nincs benne a szerepek közötti egyenlőség. A világban pedig most éppen a szerepek közötti egyenlőség felé tolódnak el a dolgok. Azon megy a vita, hogy ki mennyit keres, és a családmodellek pedig azért mennek el rossz irányba, nem beszélünk arról, hogy kinek mi a dolga, és mi nem a dolga. Ez nem egy evangéliumi mázzal leöntött missziós kérdés. Hanem a gyerekeink felé is tartozunk tanúskodással arról, ami a teremtettség rendjéből származó szempontokról szól, de ellene hat annak a társadalom berendezkedése, meg az anyagi szempontjai. Mint ahogy az is gyakori kérdés, hogy két idős ember összeházasodjék-e, mert akkor el fogja veszíteni az özvegyi nyugdíját. Ezek nagyon komoly kérdések a mai gazdasági helyzetben." (dr. Almási Tibor: Választott szakaszok exegézise, 325. oldal)
Zseniálisan megírta Almási Tibor professzor testvért ezt, egyetértek maximálisan. Ennek tükrében nyugodtan kidobhatjuk a sutba a szociálpolitikánkat. Mert addig, míg fontosabb a megélhetés, a boldogulás és a havi kereset összege a személytől, a személyiségfejlődéstől, másodlagos, hogy mire szocializáljuk a családtagunkat, gyermekünket, addig fölösleges szociális kiadásokra költeni egy vagon pénzt. Az csak tüneti kezelés, és fura módon csak tovább generálja az eredendő szociális krízist és állapotot, sőt olykor még a szegénységet is. Ugyan is csomó olyan ember él a földön és hazánkban is, hogy telhetetlen, vagy korrupt, vagy tisztességtelen, ergo Istentelen és felhalmozza a vagyonát, dúsgazdag lesz, ezáltal is elvéve a tisztességes embertársától a lehetőséget, a pénzt és a létezést, a szegénytől meg a jövőt, az életet. Nem tudok haragudni azokra a rendes emberekre, akiket az imént említett másik emberek hoznak olyan helyzetbe, hogy egyszerűen az anyának kell dolgoznia és az apának maradni otthon a gyermekekkel. Persze az se életszerű ma már, hogy az asszony otthon marad háztartásbeliként, a férj, pedig dolgozik és eltartja őket. Például én, ezt a modellt teljesen jónak tartanám, azzal a kitétellel, hogy az otthon maradt anyáknak alanyi jogon járjon egy meghatározott mértékű nyugdíj majd, ha esetleg már nem ment vissza a munkahelyre. Ám nem akarnék ellene menni a női önmegvalósításnak is, csak hát a szerep-csere tudjuk, hogy nem jó. Azt is tudom, hogy sokszor az alkalmatlan, tehetetlen férfiak miatt kell a nőnek hordani a nadrágot, mert ő, szegény már senkinek nem mondhatja, hogy csináld meg, mert akkor senki nem tenné meg. Ez igazságtalan és a férfiak óriási kritikája!
Summázva az egészet a mammon lett az úr az Isten helyett és ezért aztán összekeveredett minden, de már nem tegnap. Csak az Úr kegyelme segíthet, de azt meg el kellene fogadni...
Szepes Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése