A reménységre kapott elhívás...

^"1Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, ²teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel,  ³igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. ⁴Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: ⁵egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, ⁶egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben. ⁷A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott."  (Efézusi levél 4, 1-7.)

A véreskezű Saulból lett Pál apostol megszenvedte annak  az árát, hogy Jézus ellen tört, hiszen tövis adatott a testébe, ne felejtsen. Pál, aki számomra óriási példakép fogságban írta ezt a levelet is. Második missziói útján járt, e kereskedelmi szempontból óriási szereppel bíró városban, a harmadik útján már egyenesen felkereste Efézust. Itt nagyon erős Artemisz/Diána pogány kultusz volt, kettőszázezres lakosságával Ázsia nevű tartomány székhelye volt Kis-Ázsiában. Pál három eredményes évet töltött Efézusban.

Pál a damaszkuszi út után, kárnak és szemétnek ítélve addigi életét és törekvéseit a reményteljes élet felé fordult és elindult Jézus Krisztus szolgálatába. Ez a reményteljes új jövő kényelmes volt? Aligha! "aki fogoly vagyok az Úrért..."- írja Pál. Első, római fogságában írja ezt a levelet az efézusi híveknek.

Üldözőből-üldözöttként, fogságba vető, buzgó főtanács tagból-elítéltként élő Pál teljesen eltolta a hangsúlyokat a reménység értelmezésében. Mert kulcs egy ember életében, hogy miben reménykedik, mi motiválja, miért is küzd! Pál apostol nagyon jó példa arra, hogyan is formál át ellenségből, szolgává Jézus.

Jézus elhív minket, amúgy mindenkit hív, kegyelme mindenkié. Mire hív is el Jézus?

Ez nagy fokmérő, életemre, családomra és a társadalomra nézve is.

Istenhez való ragaszkodásomnak, a vele való viszonyomnak a fokmérője.

Pál fenti mondataiból megtudjuk.

• Hűségesnek lenni az elhívó Úrhoz.
• El kell viselni egymást: alázatosan, szelíden, türelemmel és szeretettel.
• Egységet kell teremteni, megtartani a Lélek egységét, amely egységet, mint egy kötelék a béke tart egyben.
• Egy testben (gyülekezet) élni, a Szentlélek irányítása alatt, ami egyféle, a hívők ismérve, hogy "egy Lélekkel itattattunk meg", tehát az egység innen fakad, a szeretet innen fakad és egy az irány, egy a cél.
• Az elhívásnak mindig van értelme: A REMÉNYSÉG.
• Egy Úrjézus van, egy hit, egy keresztség, egy Isten, aki minden felett áll és minden tőle van.
• Krisztus kereszt-áldozata által kapott kegyelem, ajándék mindannyiunknak.

Nos, ha ilyen vagyok akkor van Istenem és munkálkodik bennem a Szentlélek.
Ha nem vagyok ilyen nincs Istenem, és az ördög lelke irányít.
Ezért van a családokban, a társadalomban, politikában széthúzás, gyűlölködés, dölyfösség, mert az elhívó Úr szava süket fülekre talál.
A reménységben lehet örvendezni is.

Az újszövetségben a remény szó elpis, jelentése: a jó örömteli és magabiztos várása. Tehát nem ábrándozás valamire, nem emberi remény, hanem ez a bibliai remény, biztos várakozás, elvárás.
Biztos vagyok abban teljesen, hogy amiben reménykedem az eljön és az jó és beteljesül, a javamra.
Mi az a jó, amiben mi emberek reménykedhetünk?
"Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk..."-írja Pál az első Korinthusi levélben.
Tehát a mi reménységünk nem e világból való és nem is világi/földi értékekre fókuszál, hanem túl tekint a horizonton.
A mi reményünk, amire elhívást kaptunk Jézus által, az, hogy Isten fiai lehetünk, örökösök és mindenkor a Mennyben lehetünk üdvözülve az Istennel együtt.
A mi reményünk, hogy megváltott és megigazított emberként, együtt uralkodhatunk majd Jézussal és dicsőíthetjük őt.

Addig is küldetésünk van, hirdetni kell a reménységre kapott elhívást.
Hirdetni kell a reménység üzenetét, az evangéliumot, örömhírt, hogy nem kell szenvedni, magányosan elveszni, hanem van örökélet Krisztusban!

Holnap kezdődik a 3 napos Reménység Fesztivál Budapesten.
Imádságos szívvel tekintünk -e 3 nap elé, hogy Jézus adjon ébredést erre a magyar földre, adjon megtéréseket, nyitott szíveket.


A reménység Istene pedig velünk lesz, hisz megígérte! Hála neki ezért örökké!


Szepes Péter
teológus 

Az aratás

Szüntelen imádkozzunk az Aratás Urához!

http://www.youtube.com/watch?v=K3u1c-oBtNc



Szepes P.

Jézus nyomában-Szentföld-Izrael



Szentföldi utazás, Jézus nyomában, Izraelben

2012. 04. 29-2012. 05. 04.

1. rész: Galilea, Júdea pusztája

1. nap: Korán reggel 6.40-re megérkeztünk Vecsésre a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre a II/B terminálhoz. Nem sokára megjött Gímesi Zsuzsanna nyugalmazott református lelkész asszony is, a szervezőnk és kísérőnk. Az út a Magyar Ökumenikus Tanulmányi Központ szervezésében jött létre, és Zsuzsanna lett a Központ által megbízott vezetőnk. Érdemes tudni, hogy a Tanulmányi Központ a rendszerváltozáskor először, -megelőzve a magyar utazási irodákat is- indított utakat a Szentföldre. Nem sokára összegyűlt a 32 fős csoport, ami tényleg ökumenikus volt, mert római katolikus, református, baptista (5 fő) pünkösdista, adventista, evangélikus felekezetek tagjaiból állt. 7.30-kor megkezdődött a check-in, azaz a jegykezelés és poggyász vizsgálat, felvétel. Az izraeli EL-AL (אל על) légitársasággal repültünk, -Boeing 737-sel-amiről tudni érdemes, hogy gyakorlatilag a világ legbiztonságosabb repülő társasága, 1949-től létezik, Izrael állammal egy idős, és mind a légimarsall, mind a légikísérők katona viseltek kell legyenek, és különleges kiképzésben részesültek közelharcból. Evégett aztán 3 órával az indulás előtt már elkezdték a kérdezgetést: miért repül és volt-e már Izraelben, ki hívta meg, milyen célból megy, ki pakolt be a bőröndbe, kié a bőrönd, ha kaptuk kitől, mi a neve, aki adta, üresen adta, mikor adta, segített-e valaki bepakolni, házastársak vagyunk-e mutatott ránk stb…? Aztán tételesen átvizsgáltak mindent, teljesen kipakolva a bőröndökből. Aztán kézipoggyász vizsgálat, útlevélvizsgálat, átvilágító kapu, motozás stb… szóval hosszú út vezetett a repülőig. Amivel 10.30-kor kellett volna  indulni, de műszaki hibát észleltek, ezért 13 órakor tudtunk felszállni. Három óra nyugalmas repülés után megérkeztünk Tel-Avivba a David Ben-Gurion (Ő alapította újra 1948. 05. 15-én Izrael államát, a britt mandátum megszűnte után, addig Palesztina volt a terület neve, miniszterelnök is volt) reptérre Izraelbe. Itt plusz egy óra eltolódás van, tehát 17 órát írtak amikor landoltunk. A sikeres check-out után találkoztunk Michael Weiss úrral, aki az izraeli Kenestours nyugalmazott idegenvezetője, ő volt a vendéglátónk végig. 1947-ben települt ki Magyarországról kisgyermekként a családjával akkor még Palesztinába és azóta itt él, megtanult magyarul, héberül, angolul és így vezet csoportokat is. Izrael megalakulása óta kitört mind három háborúban részt vett, mint katona. A légkondícionált autóbusszal, ami minden igényt kielégített, elindultunk Galileába, Tibériásba, ahol az első szálláshelyünk volt. Núr személyében arab sofőrünk volt, nagyon biztonságosan vezetett. Tiberiást Nagy Heródes fia Heródes Antipas alapította Krisztus után 25 körül, Tibérius császár tiszteletére. A zsidóknak 4 nagy szent városa van: Jeruzsálem, Hebron, Tiberiás és Szafet. Útközben elmentünk a Kármel hegye alatt, melynek tetején ott állt a kolostor, annak tiszteletére, hogy Illés legyőzte az Úr segítségével a Baál papokat. Elmentünk a palesztin-izraeli határ mellet is, ami 9 méteres betonfalllal van elválasztva, Jezréel völgyében is jártunk, láttuk a Golán fennsíkot is. Tiberiásban az igényes Prima Too Hotelben szálltunk meg és vacsora után fáradtan aludhattunk el.
2. nap:  Reggeli után elindultunk a Yardenithez, ami Tiberiás mellett van. A Jordán héberül Yarden, a Yardenit egy mesterségesen felduzzasztott bemerítkező hely, ahogy a Jordán kilép déli irányba a galileai-tóból ott van közvetlenül. Öten, köztük feleségemmel és Varga György horvátországi-magyar református lelkész vezetésével, fehérruhában, megerősítettük keresztségünket, Gyuri volt, aki ezt végezte, szólva a Jézusi példáról és Keresztelő Jánosról, majd az Atya-Fiú-Szentlélek nevében bemerített minket a Jordánba, óriási érzés volt. Hoztunk vizet is a Jordánból hazára. Itt kaptunk egy igazolást, hogy bemerítkeztünk a Jordán vizében. Jézus a Holt-tenger előtt merítkezett be (nem messze Jerikótól) Keresztelő János által a Jordánban, nem itt. Tovább utaztunk Galileában a Boldogmondások hegyéhez, itt hangzott el a 8 boldog mondás és a hegyi-beszéd. Megtekintettük az ide épített templomot is. Csodálatos idilli, természet, kert, pálmafák veszik körül a helyet és a tövében a galileai tó hullámai fodrozódnak. Majd következett a Tabgha a kenyér és hal szaporítás helye az 5000 ember megvendégelése. Pár éve kipróbálták, hogy honnan hallható minden hang a hegyről és hol fér el 5000 ember, és az a hely volt, a Boldog mondások temploma alatt, ahol elfértek és minden szó hallatszott-ez érdekes volt. A templom, amiben az a mozaik látható, ahol a két hal között ott van a tele kosár, illetve az a szikladarab, ahol a hagyomány szerint Jézus állhatott. A megszaporítás temploma előtt található 2000 éves bemerítő medence, ami Hebronból származik. Kicsit árébb sétálva van a hétforrás helye, temploma ez a hely, ahol Jézus a feltámadása után megjelent Péternek és a tanítványoknak, a csodálatos halfogás helyszíne és a 3 kérdésé: „Péter szeretsz-é engem?” Egy ezt ábrázoló szobor is van itt. Az Úr itt közösen étkezett a kifogott halakból a tanítványaival, ennek emlékére itt áll a Mensa Christi: az Úr asztala. Aztán itt lementünk a galileai tó partjára és szedtünk kagylókat, majd emlékbe mertünk vizet is. Minden ilyen helyen Gímesi Zsuzsa elolvasta az ide vonatkozó igéket és pár rövid gondolatot mondott róluk. Felemelő érzés volt ott ülni, állni, amiről az igék szóltak és úgy olvasni azokat. Következett Kapernaum, ahol az Úr élte utolsó éveit. (Közben banán és mangó ültetvények mellett mentünk el, fejlett kibucok és mezőgazdaság van itt, számítógéppel vezérelt öntöző rendszerrel.) Ismeretes, hogy a Názáreti zsinagógában, amikor Jézus elmondta, hogy ma teljesedett ez be fületek hallatára, a zsidók felháborodva le akarták őt lökni egy szikláról, de ő átment közöttük, ezért Názáretből elmenve Kapernaumba költözött Jézus. Jézus korában ez egy 4 ezer fős halászfalu volt. Jézus itt hívta el annak idején a Zebedeus fiait Jakabot és Jánost, valamint Andrást és Pétert és Lévit-Mátét is tanítványai sorába. Érdekesség, hogy Damaszkusz felé több tengeri kereskedelmi főútvonal vezetett (a Via Maris) ami Egyiptomot kötötte össze Mezopotámiával, az egyik itt haladt keresztül Kapernaumon és itt vámolták, vámkapukon az árusokat, egyik ilyen vámszedő volt Lévi, aki aztán apostol lett Máté néven, itt hívta el Jézus. Tehát Jézus itt élt és tanított a zsinagógában. Kapernaumban megnéztük a Krisztus után 300-ban épült zsinagóga meglévő falait, ami a Krisztus korában álló zsinagóga romjaira épült, egy darab fel is van tárva belőle. Zsinagóga a gyülekezés helye, legalább 10 zsidó férfinek kellett összegyűlni, hogy felolvassanak a tórából, addig nem lehetett. Mellette van Péter háza, annak romjai, ahol vélelmezhetően Jézus is lakott-ezt is megnéztük. Fölé épült egy katolikus templom, ami 8 szögletű, oktogon, ami arra utal, hogy szent hely. Aztán aki akart 20 dollárért megehette „Péter halát” a galileai tó partján. Itt volt, hogy Péter Jézus parancsára kifogta azt a halat, aminek szájában egy ezüst státer volt, hogy oda adja Jézusért és magáért, ennek emlékezete ez az ebéd állítólag. Újabb nagy élmény következett, mert ugyan motorizált bárkákon, de egy órán át hajóztunk a galileai tavon, amin Jézus járt. Gyönyörű panoráma tárult elénk és galilea dombjai, a Golán-fennsík is. A biztonságos kikötés után elindultunk a nem messze Nof Ginosarban a Yigal Alon Múzeumban lévő Jézus korabeli halász csónak megtekintésére. Körülbelül 10 éve, amikor 5 métert apad a szárazság miatt a galileai tó vize találták meg az iszapba ágyazódva ezt a csónakot. A csónak több féle fából készült, valószínű toldozva is volt. Nagy élmény volt látni olyan 2000 éves csónakot, amivel Jézus és tanítványai hajóztak. Jézus ilyen csónakból tanított. Amikor itt buszoztunk elmentünk Migdal mellett is ahonnan magdalai Mária származott. A nap utolsó programjaként átmentünk az északi partra-túlpartra Kursiba, az egykori Gadara földjére, ahol Jézus kiűzte a légiót/démonokat a gadarai megszállottból. Ez pogány vidék volt, aztán Dekapolisba a 10 városba ment el a megszállott és beszélt Jézusról. A nap végeztével elindultunk vissza Tiberiásba. Miközben mentünk láttuk újra a Golán-fennsíkot, ami 1948-tól 18 éven át szíriai megszállás alatt volt, míg 1967 körül Izrael végleg el nem foglalta sok háborúskodás után. Itt húzódott régebben a szíriai-izraeli határ. Ma is sok akna van még a fennsíkon. Este megérkeztünk Tibériásba, ahol utolsó éjszakánkat töltöttük. Este megtartottuk közös első áhítatunkat is, Zsuzsa vezérletével, ahol imádkoztunk, énekeltünk és bemutatkoztunk egymásnak. Áldott alkalom volt.
3. nap: Reggeli után, összecsomagolva, -hiszen ide már nem jövünk vissza- elhagytuk ezt a szép galileai tó parti várost és elindultunk még mindig Galileában járva a Tábor hegyre, Jézus megdicsőülésének helyére. Megnéztük a templomot amit Antonio Barluzzi épített. A templom két szélén van egy-egy kápolna, Mózesé és Illésé, míg a főoltár képen Jézus látható. A templom melletti kilátóból fantasztikus panoráma nyílik a Jezréel völgyére. Látható az a mező, ahol Saul vereséget szenvedett 3 fiával a Filiszteusoktól, de látható Endor település is, ahová szintén Saul ment el a halottidézőhöz és beszélt Sámuellel. Debóra bírónő is itt győzte le a Tábor hegyén Siserát. Szalahadin is a környéken nyerte meg a csatát a keresztények ellen és foglalta el ezt a földet és Jeruzsálemet 1187-ben a szaracénokkal. Tovább utazva következett Kána városa. Megnéztük a menyegzői templomot, ahol ifjú párok szokták megújítani házasságukat és esküvők kedvelt helyszíne is a világ minden tájáról. Jézus itt kezdte meg első csodatételével a munkásságát, amikor anyja kérésének engedve a vizet mintegy 600 litert finom borrá változtatott. A templom alatti romoknál található egy Jézus korabeli kőveder, amiben tartották a bort. Jézus a kánai százados fiát is meggyógyította. Otthonra vásároltunk kánai bort, amit 2012. 05. 06-án a Galgagyörki Baptista Gyülekezet úrvacsoráján is megízlelhettünk. Következett Názáret városa ez 70.000 fős város ma már. Itt elmentünk egy baptista iskola mellett, mert van itt Baptista Gyülekezet is. Názáretben a Mária kútjánál álltunk meg, abban már nincsen víz, de a forrás - amely fölött egy görög orthodox templom áll- még most is él. Ezt látogattuk meg először Názáretben. Megnéztük az angyali üdvözlet templomát, benne a magyar mozaikkal is, ami szűz Máriát ábrázolja, sok nemzet mozaikja van itt. Megtekintettük Mária háza és József ácsműhelyének romjait is. Itt felolvastam Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél című versét. Óriási érzés volt. Végül elmentünk abba a zsinagógába, ami annak a romjain épült fel, ahol Jézus tanított és járt. Láttuk azt a sziklát is ahonnan Jézust le akarták lökni. Ez volt Galilea utolsó állomása. Ezután elindultunk dél felé, elmenve az irgalmas Samaritánus fogadójának romjai mellé épült, emlékhely mellett is. Júdea pusztáján át 2 órás buszozás következett Jeruzsálem a Szent város felé. Mondhatni felmentünk Jeruzsálembe, hiszen 800 méter magasan fekszik, de a zsidók nem csak ezért mondták, hanem ezzel, akárhonnan is mentek még ha magasabb helyről is, akkor is azt mondták felmegyünk, mert ezzel Jeruzsálem szentségére utaltak, vallási értelemben. Először a Jezréel völgyén át vettük az irányt Júdea pusztája, sivataga felé. Elmentünk azon terület mellett, ahol feküdt Nábót szőlője és Áháb nyári palotája annak idején. Jó darabig a jordán-izraeli határ mentén buszoztunk, az elektromos határ kerítés mentén, láttuk a Jordán falukat. Az izraeli katonaság állandóan járőrözik, hogy ne tudjanak terroristák bejönni Izraelbe. Láttunk beduin falvakat/telepeket is. Itt volt Jákób tusakodása is Isten angyalával. A Júdeai sivatagban megálltunk és aki akart tevegelhetett is, Mónika megtette. Közben fújt a sirokkó, nagy homok vihar volt. Elbuszoztunk Jerikó mellett is, ami 400 méterre van a tengerszint alatt, Jeruzsálem, pedig 800 méterre felette, tehát 1200 métert emelkedtünk. 2 km-re, de elmentünk Jézus bemerítkezésének helye mellett és láttuk a Holt-tengert is egy pillanatra, ami szintén 400 méter mélyen fekszik a tengerszint alatt. Este felé megérkeztünk Jeruzsálembe, nagy élmény volt meglátni. A Hotel Parkban voltunk elszállásolva. Jeruzsálem 3 vallás szent helye: zsidó-keresztény-iszlám. Izrael egy harmada zsidó vallású, egy harmada iszlám, egy harmada vallástalan. Keresztények, kb. 70 ezren élnek Izraelben. A zsidók között vannak Messiás hívők is kevesen. A zsidók többsége nem tartja Jézust Isten Fiának, de még prófétának sem, igazából nem nézik semmibe-mondta Michael Weiss.

2. rész: Jeruzsálem, Tel Aviv-Jaffa (Joppé)

      Még mindég a harmadik napon este, vacsora után elmentünk éjszakai jeruzsálemi buszozásra. Megnéztük a Kneszetet, az Izraeli Parlamentet és az előtte lévő Mennórát is. A Kneszet 120 tagú, 10 arab képviselő is van benne, akik ellene mennek az izraeli ügyeknek és a terroristákat támogatják. A 4 éves ciklust szinte soha nem húzza ki egy kormány sem, a mostani is csak 3 évig bírta. A főváros Jeruzsálem, de sok ország ezt arab nyomásra nem ismeri el, hanem Tel Avivot tekintik annak. A kormány, minisztériumok is Jeruzsálemben vannak, az épületeik előtt többször elbuszoztunk, de tartanak fenn a miniszterek irodákat TelAvivban is és a Nagykövetségek is itt vannak, a magyar is itt van. Érdekes volt látni, hogy a több emeletes minisztériumokon a tetejétől a földig izraeli zászló volt kihúzva és minden izraeli házon, bolton ott lengenek tucat számra az izraeli zászlók, a nemzeti öntudatuk példás ilyen téren. Majd átmentünk az ultra ortodox zsidó negyeden is, kiszálltunk egy magas helyen lévő parkolóban is, ahol gyönyörű kilátás nyílt Jeruzsálemre. Az ulrta ortodox negyedről még annyit, hogy idegenvezetőnk elmondta, hogy a férfiak reggeltől-estig a tórát, talmudot, misnát tanulmányozzák és nem dolgoznak, ezért elég szegények, van 8-10 gyermekük is, és ha már nagy a szegénység elküldik a feleséget dolgozni, ezért ő a család fenntartó, a gyermekek már 3 éves kortól iskolába mennek. Az adófizetőknek a shekeljeiből vannak a tóra tanulmányozók eltartva sok esetben. Jeruzsálem 800 ezer fős város, de nagyon szegény, az egyik legszegényebb település Izraelben, bármennyire is meglepő ez. Elmentünk és bementünk a nyugati falhoz, másnéven a sírató falhoz is, hát felemelő érzés volt az bizonyos. Végül elmentünk Betlehem határához és láttuk a fényeit a városnak. Elfáradva tértünk nyugovóra.

4. nap: Korán reggel elindultunk az Olajfák hegyére, ahonnan Jézus mennybe ment. Az itt álló kápolnában látható a hagyomány szerint Jézus lábnyoma. A hegynek ez a legmagasabb pontja. Az Olajfák hegyén, ahol még ma is sok olajfa liget található, -hoztunk is egy ágat- megnéztük a Pater Nostert, a Miatyán templomát, ahol elmondtuk közösen abban a barlang helyiségben, ahol Jézus tanította ezt meg tanítványainak a Miatyánk imádságot. Igazi élmény volt. A templomnak nincs teteje, hogy az ima felszálhasson. A templom falán és a kertben sok nyelven kint van a Miatyánk szövege, lováriul és magyarul is. Aztán megnéztük Jeruzsálemet (a béke városát) egy kilátóról, a fővárost, ahol már Melkisédek is talákozott Ábrahámmal, és itt van a Mória hegye is, ahol Izsákot kellett volna feláldozni. Láttuk az egész várost, a régi városfalat, szikla mecsetet a 80 kg-os színarany kupolájával, amit Jordánia egyik királya ajándékozott az iszlám közösségnek, mellette látható az Al-Akca mecset. A szikla mecset arra a sziklára épült, ahol a hagyomány szerint látszik a mennybe repülő Mohamed próféta  lovának patkója. Látni a Sionon Dávid régi városának egy darabját is. Rálátunk a Ge-Hinnom völgyére, a vér mezőre, Judás sírjára. Látható a Skandallum dombja is Jeruzsálem falain kívül, a botránkozás dombja, ahol a bálványimádó feleségeinek sajnos megengedte Salamon, hogy áldozannak isteneiknek. Aztán megtekintettük a Dominus Flevit (Az Úr sírt) templomot, amely könnycsepp alakú. Jézus itt mondta el azt az imáját, sírva Jeruzsálem felett, hogy hányszor akartalak összegyűjteni, mint tyúkanyó a csibéit, de te nem akartad, ezért pusztulás jön rád-imáját, ami Krisztus után 70-ben be is következett, a templom lerombolásával. Azóta a zsidók nem is áldoznak fel állatokat, nincs templomi áldozat, mert nincs templomuk. A radikális zsidók várják, hogy eltűnjön a sziklamecset a helyéről és felépülhessen a harmadik templom, arabok nélkül. A könnycsepp templom oltárképében van egyedüliként az egész világon, egy tyúkanyó ábrázolva. Következett a Getsemáné kert és benne az olajfa ligetek mellett a Népek temploma. A templom felépítését 18 ország finanszírozta, köztük Magyarország is, de 15 oszlopos, tehát 3 országnak nem jutott oszlop, ezért a főoltárkép az magyar munka, ez tanúskodik a magyar részvételről is. Jeruzsálemben a Getsemáné kert melletti barlangban gyült össze Jézus a tanítványaival az utolsó este, onnan hívta el imádkozni Pétert, Jakabot és Jánost. A mellette lévő, igen régi (keresztes kori) templomban áll Mária üres sírja, és a lépcsőlejáratnál nyugszanak Mária szülei Anna és Joachim - de ezt a hagyomány tartja így. Itt található még az árulás barlangja (Júdás), amit szintén megtekintettünk. Szintén Jeruzsálemben meglátogattuk  Mária elszenderülésének a templomát is. A Sion hegyén van Mária elszenderülésének temploma (a hagyomány szerint ott élt élete végén és ott halt meg, de Jézus eljött és lelkét maga mellé vette - ezért van az altemplomban a teste rózsafából és elefántcsontból szoborba faragva). A testet helyezték el később abba a sírba, ami most üres - fölötte áll a keresztes kori templom - és a hagyomány úgy tartja, hogy Jézus ismét eljött, és a testét is felvitte a mennybe - ezért üres Mária sírja.
   Ezek után az oroszlán kapun keresztül átmentünk Jeruzsálem falain, belső Jeruzsálembe. Meglátogattuk a Betesda fürdőt, ahol Zsuzsa felolvasta a 38 éve beteg történetét. Felemelő érzés volt. Itt megnéztük Szent Anna (Mária születésének egyik helyeként tisztelik) templomát is. Nagyon szép elrendezésű kert veszi körül. Majd következett a Via Dolorosa, a keresztút 14 állomásának végigjárása. Elmentünk az Ecce Homo boltíve alatt is, itt mondta ezt Pilátus Jézusnak. Voltunk ott is, ahol a hagyomány szerint Pilátus megkorbácsoltatta Jézust. A szenvedések útja ma egyben utca is, arab bazár sor veszi körül, jönnek mennek a motorosook, kistraktorok, autók, elég nagy a nyüzsgés és a zaj, eléggé lélekromboló, nehéz Jézusra koncentrálni. Ha belegondolunk, hogy amikor Jézust hajtották a Golgota felé is ilyen zsivaj lehetett, akkor kapunk ebből egy kis ízelítőt. (Mivel a keresztények nem tudtak megegyezni ezért a kulcsot 2 arab család őrzi.) Majd következett a Golgota megnézése, a templom, ahol lent áll az üres sír és felmenve a lépcsőn, pedig azon szikladarab felett, amin Jézus keresztje álhatott, áll a kereszt a Corpussal, most koptok őrzik ezt a templomot. Megnéztük az üres sírt és a Golgota helyét is. Megborzongató és megható volt ott állni, ahol Jézus meghalt és megváltotta az emberiséget. Ebben a templomban még megnéztünk több helyiséget, barlangot, többekközött Ádám sírját, ahová a hagyomány szerint amikor a kereszt alatt a Golgota sziklája meghasadt, akkor Jézus vére lefolyt Ádám koponyájához, ezzel is jelképezve, hogy Jézus vére megtisztította az édeni elhajlást is. Majd 2 óra szabadidő és vásárlás következett az arab bazár soron. Egyedül, és az értékekre nem figyelve nem volt tanácsos sétálgatni, a tolvajok miatt. Az arabok nem nézik túl jó szemmel a keresztényeket, ha pedig zsidónak néznek, nem pedig túristának, abból nagyobb baj is lehet. Ilyen szempontból tehát nem jó a közbiztonság Jeruzsálemben, ellentétben például Tibériással, ahol éjjel is lehet sétálgatni nyugodtan. A szállodákban, amúgy fegyveres őrök is vigyáztak a vendégekre. Új villamos is közlekedik tavaly ősze óta Jeruzsálemben, könnyítve a tömegközlekedést. Este Zsuzsa vezetésével áhítatot tartottunk, imádkoztunk, énekeltünk.

5. nap: Délelőtt még mindig Jeruzsálemben jártunk. Kidron völgye és a Siloám forrása mellett mentünk el. A Kidron völgyében van Absolon sírja is, ahová az apák kiviszik az engedetlen fiaikat és köveket kell dobni a sírra, tanulva abból, hogy ne járjanak úgy, mint a lázadó Absolon. Vélelmezhetően Absolon nem itt van eltemetve. Zakariás megölt próféta sírja viszont itt van. Elmentünk Hulda prófétanő sírja mellett is. Majd következett egy nem mindennapi kirándulás. Ugyan is lementünk a Sírató fal alá, kb. 2 órán át, amely alagút benyúlik egészen a Mória hegye alá. Az egyik helyen az alagútban imádkoztak a zsidók, mert ez van legközelebb az eredeti templom Szentek Szentjéhez, itt érzik magukat legközelebb Istenhez. Különös élmény volt járni a Sírató fal alatt. Amikor a felszínre jöttünk ismét lementünk, már nappal is a Sírató falhoz. Nagyobb szakaszon a férfiak mehetnek be és külön kisebb szakaszon a nők imádkozni. Csütörtök volt és pont barmichvók zajlottak a falnál, érdekes élmény volt az ünneplésüket látni, a 13 éves zsidó fiúért már nem az apja a felelős innentől és részt vehet a tóra felolvasásában, egyike lehet a 10 főnek, vagy a zsinagógai közösségnek. Többen elhelyeztük a magunk kis cetlijét a fal hasadékaiban, amit időnként kiporszívóznak, és rituálisan elégetnek. Imádkoztam is a falnál, konkrétan, hogy a nem hívő családtagjaim és a zsidók térjenek meg Jézushoz. Elmentünk a nem rég feltárt Dávid városába a Sion hegyre. Dávid Krisztus előtt 1000 éve a Jebúsziakat legyőzve foglalta el a várost és tette aztán fővárossá Jeruzsálemet. A Dávid városa a templomhegy alatt van - a völgyben - ott néztük meg azt a vízvezetéket, amelyet a városfalon kívüli Gihon forrásból vezettek be a városba. A Siloah vagy Siloám (jelentése: küldött) tavába, ide gyült a Gihon forrásból bevezetett víz. Ez a Szentírás szerint későbbi, tehát ezt nem Dávid, hanem Ezékiás király vezettette be... (Neh.3,15) Régen, ahonnan a vízcsatornák is folytak, azon az alagúton is végig mentünk a föld alatt, Dávid városa alatt, nem semmi élmény barlang túra volt. Itt láttunk 14 méter mély kutat is. Megnéztük az utolsó vacsora termét is, ez a terem már nem az, de itt állhatott, ahol Jézus megette tanítványaival az utolsó vacsorát, feláldoztatása előtt.  Szent Péter in Gallicantu (Szt. Péter a kakasszónál) templom meglátogatása következett. Itt tagadta meg Péter Mesterét. Láttuk Kajafás főpap palotájának maradványait is. Még mindég Jeruzsálemben elmentünk Dávid sírjához is (ami nem itt van, nem tudni merre található, ez szimbólikus hely) ami a második legszentebb hely a zsidók számára a Sírató fal után, a harmadik Ráhel sírja. Közben kérdezgettem Weiss urat, aki elmonta, hogy az izraeli foci nagyon gyenge, állandóan bundáznak, verekednek, a pénzeket nem osztják el igazságosan, a múltkori bajnoki meccsen még a bírók is verekedtek. Most a bajnokságot egy új csapat egy galileai csapat nyeri meg. Mind foci „rajongó” kérdeztem ezt meg. Érdeklődtem az iráni helyzetről is, Michael ezt mondta, hogy ha továbbra is fenyegeti Irán, atomtámadással Izraelt és nem lesz más megoldás, akkor Izrael meg fogja támadni Iránt, mert erősebb, fejletebb hadereje van és van atomfegyvere is nem mellesleg. Ez elszomorító, remélhetőleg erre nem kerül sor-válaszoltam neki. Jeruzsálemet bejárva dél után elindultunk Tel Aviv-Jaffa (Joppé) felé buszunkkal. Útközben megálltunk Emmausban és megnéztük azt a helyet és az épület romjait, ahol Jézus találkozott a 2 tanítvánnyal és megtörte a kenyeret nekik, feltámadása után. Jó érzés volt ott lenni. Elhagyva Emmaust, indultunk tovább és útba ejtettük Latrount, ahol a Trappista szerzetesek élnek, francia elődeik gyártják a trappista sajtot. Ők némaságot fogadtak és senkivel még egymással sem beszélnek, ha még is valamit nagyon meg kell beszélni, akkor külön engedéllyel ezt egy külön teremben megtehetik néha. Egyikük, -mivel sem TV-ét, sem rádiót, sem internetet nem nézhetnek- van kijelölve arra, hogy olvassa az újságokat, netet, TV-ét és egy táblára felírva tájékoztassa a külvilág eseményeiről szerzetes társait. Megnéztük szép templomukat és kertjeiket, földjeiket is ők önfenntartóak, magukról gondoskodnak, földet művelnek, olajat sajtolnak, fűszereket árulnak, bort és borecetet, szőlőt gondoznak és a termékeiket egy boltban eladva kereskednek, de nem ők, hanem az alkalmazottaik, akik beszélhetnek. Az alkalmazottak segítik a gazdaság működését is a földművelést. Latrounból származott a jó lator, tehát innen a hely neve. Ezt elhagyva érkeztünk meg a 400.000 fős Tel Avivba-Joppéba a Földközi tenger partjára, gyönyörű kilátást nyújtva. Tel Aviv fejlődő, gazdag város, Izrael kulturális és gazdasági életének központja. A város 1909-ben épült a Joppéból elment emberek alapították, 12 zsidó család, mára nagyvárossá vált, kikötővel, reptérrel. Nem ritkák a 70-80 emeletes lakóházak sem, mert már nincs hely, csak felfelé tudnak terjeszkedni. Joppéból indult Tárziszba Jónás próféta, engedetlenül Ninive helyett, ennek emlékére a főtéren van egy cethal, nagyhal szobra, szökőkúttal. Megnéztük a művész negyedet, Napóleon szobrát, aki járt itt és Szent Péter templomát. Péter Joppéban egy Simon nevű tímárnál szállt meg, ahol Kornéliusz emberei keresték meg, hogy elvigye az evangéliumot Czézáreába. Péter Joppéban támasztotta fel Tábitát. Megnéztük Simon tímár házát is. Beleszippanta egy utolsót Joppé párás, tenger illatú levegőjébe, este elindultunk vissza Jeruzsálembe. Este megtartottuk búcsú, hálaadó áhítatunkat is, amin Zsuzsának és Michaelnek is megköszöntük a gondos, magas színvonalú, odaadó idegenvezetést, a sok-sok élményt és törődést. Az alkalom végén átvehettük Zsuzsától azt az igazolást, ami arról tanúskodik, hogy jogosultak vagyunk innentől a Jeruzsálemi zarándok címre. Az oklevelet az izraeli turisztikai miniszter és Jeruzsálem polgármestere írta alá, nem semmi ereklye, örömmel fogadtuk és vettük át. Majd mentünk pakolni és aludni, mert korán hajnalban indultunk pénteken haza.

6. nap:  Jeruzsálemben hajnalban, ottani idő szerint 1.30-kor keltünk és kis reggeli után 2.30-kor indultunk a buszunkkal Tel Avivba a Ben Gurion reptérre. Gépünk 7.05 órakor indult (ismét Boeing, de kisebb, mint idefelé) Budapestre. Újra a 3 órás check-in után fel is szálltunk és 3 órás repülés után, magyar idő szerint 9.20-kor biztonságban landoltunk a Liszt Ferenc reptéren Budapesten/Vecsésen. Mind csomagjaink, mind mi sértetlenül hagytuk el a repteret. A csoportból többekkel, főleg baptistákkal, pünkösdiekkel összebarátkoztunk, ezért email címeket, telefonszámokat cseréltünk, bízva a kapcsolattartásban, hiszen ez az út összekovácsolt minket. Hála és dicsősség az Úrnak, hogy ezen az úton itt lehettünk és megőrzött bennünket, áldásokat adott. Dél környékén hatalmas élményekkel haza is értünk Bercelre.

Nagyon jó volt feltöltődni Jézus nyomában, ott állni és járni, ahol Urunk élt, egy életre szóló élmény és áldás lesz ez nekünk. Dicsőség ezért az Istennek! Jelenleg még dolgozzuk fel a hatásokat és igyekszünk szolgálat gyanánt tovább is adni, beszámolók formájában.

                          Szepes-Benyovics Mónika és Szepes Péter (teológus)