Ma dolgozott ténylegesen utoljára Intézményünkben Mónikám, ám még 2011. szeptember 30-ig tart jogviszonya.
Eljött a búcsú ideje.
Közvetlen munkatársaimmal szépen köszöntünk el tőle (hivatalosan majd szeptemberben), ez volt a minimum.
Nekem (nyilván másoknak is) Ő kimondhatatlanul nagy segítség volt, soha nem lettem volna ilyen igazgató, ha Ő nem segít, nem tanácsol és nem támogat, nem óv.
Nyilván én már elfogult vagyok, de nem hiszem, hogy sokkal másabb lenne a véleményem, ha történetesen nem a leendő feleségemről van szó.
Mert ilyen munkaerő és EMBER minden vezetőnek csak álma lehet, mint Ő.
Mindig, mindenkinek, önzetlenül segített, és bizony 9 év és 9 hónapon át, Intézményünk volt az első munkahelye és ragyogóan helytállt!
Én hozzá nem nagyon közelíthetek, fel kell még nőlnöm HOZZÁ, de igyekszem.
ISTEN KEZE volt az, hogy Őt megismerhettem, majd 3 évet együtt dolgozhattam Vele.
Remélem főnökeként nem voltam vele túl szigorú.
ISTEN KEZE ÉS LEGNAGYOBB ÁLDÁSA, hogy a magánéletben vele lehetek örökre, tőle jobb TÁRSAT soha nem kaphattam volna.
Köszönöm Istenem, köszönöm Mónika!
Nagyon nehéz lesz téged itt a cégnél nélkülözni.
Legyen csodálatos az ÉLETED!!!!!!
Mindennél jobban szeretlek!
Szepes Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése