Advent

Mónikám kérte, írjak neki lelki-táplálékot, örömmel megteszem.:

"Az advent szó jelentése „eljövetel”.  A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”."
Olvashatjuk egyházi magyarázatokban.

Idén november 28-val vasárnappal megkezdődik az adventi időszak, ez Advent első vasárnapja.

"Ezért maga az Úr fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuelnek nevezik el."  (Ézsaiás könyve 7. r. 14. v.)

Immánuel jelentése: velünk az Isten!
Ezt a prófétai üzenetet, jövendölést Ézsaiás próféta, Jézus születése előtt kb. 700 évvel írta a Szentlélek által.
Nyilván teológiai ismereteimet is segítségül hívva még írhatnék több adatot erről, de ezt minden érdeklődő akár könyvekből, akár az internetről is elolvashatja, én arról szeretnék írni most, nekem mit jelent az Advent.
Először is azt, hogy Isten egy végtelenül szerető Úr, aki az embert/emberiséget azért teremtette, hogy legyen kiknek kimutatnia szeretetét, gondoskodását, szeretetének áradatát.
Óriási fájdalma volt a mi teremtő Istenünknek, ami az Édenkertben történt.
Az első emberpár és bennük minden ember, az Istennel való közösséget, az ezzel járó csodálatos áldásokat, testi/lelki tapasztalást inkább felcserélte a maga imádatára, a hiúságból fakadó uralkodni vágyásra, a tudás birtoklására, hallgatva a kígyóra (Sátánra). "Dehogy haltok meg." Mondja a kígyó Évának, Isten nem akarja, hogy tudjátok mi a jó és mi a rossz, magyarul félti hatalmát, pedig olyanok lehettek mint Isten. Évát nem kellet sokat győzködni, pedig a kert minden fájáról ehettek csak a jó és a rossz tudásának fájáról nem, mert akkor meghalnak, mondta neki nem oly rég még Isten. A kígyó ármánykodó érvelése, amit előbb írtam, viszont legyőzte ezt az isteni hangot, Éva után Ádámban is és az ember innetől akar a maga ura, istene, sőt a világ és mindenség istene is lenni. Innetől az ember azt hiszi tudja mi a jó és mi a rossz és így akart volna örökké élni, ezért döntött úgy Isten, hogy nem élhet az Édenben az ember örökké, hanem porból lett és azzá is fog válni, tehát meg kell halnia, testileg mindenképp.
Felcserélni az Istennel való mindennapos közösséget (hiszen az Édenben az emberpár az Úrral sétált vele volt közösségben, beszélt vele stb...) a bűn rabszolgaságára, az örök kárhozatra.
Az édenkert egy tragédia, ez az ember igazi tragédiája, hiszen innentől van az örök halál, és sajnos és ez a borzasztó sok emberen ma is ül ez az átok, hiszen az Édenkert átka miatt elkárhozik.
Miért? Mert aki Jézus Krisztust nem fogadja el személyes megváltójának és bűneit nem vallja meg neki, azokat nem bánja meg és nem kér rá bocsánatot, nem születik újjá, az elkárhozik, ez tény.
Ezzel elértünk az Advent és Karácsony igazi jelentőségéhez, csodájához és lényegéhez és elértünk ahhoz akitől van az ünnep: Jézus Krisztushoz, a megváltóhoz.
Mivel Isten, mint égi Atya szíve, én ezt alázattal, de kimerem jelenteni az Édenkertnél megszakadt és sebet kapott, hiszen akit szeretett, gondozott, az elhagyta és ellene fordult, megtagadta őt, az emberpár.
Ez a seb ellenben begyógyult volna és Istennek nem volt szüksége gyógyírre, mert ő maga a Gyógyító Úr.
Isten, az Atya azonban úgy gondolta, hogy mivel lehetetlen az Édentől kezdve az embernek vele igazi  közösségben lennie, mert a szakadék áthidalhatatlan, az ember nem tud vissza találni hozzá, erre képtelen, és méltatlan is, ráadásul nincs az az emberi "érdem", ami elfedezné azt a rettenetes Isten tagadást, ami az Édenben történt. Nincs az emberi igazság és jócselekedet és minden, ami elég lenne ahhoz, hogy Isten eltörölje az édeni bűnt.
Isten azonban SZERETI AZ EMBERT, A VILÁGOT, nem azért teremtette, hogy a pusztulás várjon rá/ránk.
Ezért egyetlen FIÁT Jézus Krisztust, -aki látva az Atya mérhetetlen fájdalmát a bűnös emberiség felett, elé állt és azt mondta: ATYÁM EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB, ÉN FELÁLDOZOM MAGAM AZ EMBERÉRT, MERT SZERETEM ŐKET ÉN IS ÉS TÉGED IS ATYÁM, KÜLDJ EL ENGEM ÉS ÉN MEGVÁLTOM ŐKET, KIFIZETEM AZ ADÓSSÁGOT, VÉREM ÁRÁN FOGADD VISSZA ŐKET Ó ATYÁM- és FELÁLDOZTA!
Ezzel a golgotai KERESZT lett a híd a szakadék felett, ami elválaszt Istentől.
Ez az EGYETLEN út, ami az Atyához vezet.
Jézusban lett örökéletünk.
Karácsonykor született meg a Megváltó és kezdődött el a csodálatos üdvtörténet, mert általa lehet örökéletünk és üdvösségünk.
Már Mózes idejében várták ezt a Megváltót (Jézust) és sóvárogták megjelenését, ez következett be Karácsonykor.
Az egész ószövetség a Bibliában egy nagy Ádventi időszak, várva az Úrkrisztusra.
Minden Jézusra nézve teremtetett, miatta jött létre, már a világ teremtése előtt eltervezve volt, hogy Jézus megváltja a földet.
Most pedig várjuk második megjelenését, eljövetelét, amikor ítélni jön élőket és holtakat, magához véve az övéit.
Ma is kétféle ember él a földön a még édeni tagadó, és az újjászületett, megváltott ember, akié az örökélet és Krisztus gyermeke.
Te melyik csoportba tartozol? Ez a kérdés húsba vágó, az örök élet, vagy kárhozat múlik rajta!!!!!!!!!!!!
Ma még van lehetőség bűnt vallani és Isten elé állni, Jézusban a királyi korona megszerzésére.
Ne a halászléről, bármilyen finom is, ne az ételről-italról, a testiségről, az emberi élvezetről szóljon 2010. év adventje, Karácsonya, hanem a magunkba nézésről, a háláról, Jézus eljövetelének igazi, hű várásáról.
Isten, Jézusban: Karácsonykor magához ölelte végérvényesen, az egész világot!
Nekem ez az Advent ünnepe!

Dicsősség az Úrnak!

JÉZUS ÉL!


http://www.youtube.com/watch?v=OKuwTXp4byI


Szepes Péter