2010. augusztus 29., vasárnap

Nyugalom napja

"Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala."(Mózes I. könyve 2. r. 2. v. Károli ford.)

A teremtés drága titka, a teremtés amiben minden Jézusra nézve, érte jött létre.
Isten teremtő LEGYEN szava, az ige.
Hat dolgos, alkotó nap után a hetedik a pihenésnek, megnyugvásnak lett/legyen szentelve.
A mai XXI. századi magyar emberek világában, a megnyugvás, megszentelés, pihenés szinte idegen fogalom és nem létező cselekedet.
Hajtani, agyalni, csinálni, bosszankodni, törtetni, gázolni, stresszelni, idegeskedni, mókus-kerékben taposni, míg az élet többnyire értelmetlenül elillan mellettünk, velünk és üresen telik el.
Hányszor van, -aki átélte, magába szívta, megtanulta, ajándékba kapta, kegyelemben részesült-, hogy én se szentelem meg a vasárnapot, nem nyugszom, gondolkodom, feszült vagyok, tervezek, de igazi boldogság, megkönyebbülés még sincs. Kihagyom a gyülekezeti alkalmat, mikor az elengedhetetlen a lelki újbóli feltöltődéshez, ez így nem helyes.
Át kell súlyozni az értékeket az életünkben, aggódásunk mit sem ér és felesleges.
"Mezítelenül jöttünk ki anyánk méhéből és mezítelenül is megyünk el."-Mondja Jób. Valóban, nem a testünk, a vagyonunk, a végzettségeink, a munkahelyeink fognak számítani ama napon, amikor Isten elé állunk, hanem a LELKÜNK.
"Az Ige testé lett és itt lakott közöttünk." János apostol már csak tudta, hiszen Jézus leghűségesebb tanítványa volt.
Jézus az, aki által lett minden, ő a Megváltó, csak az marad majd meg amit ő érte tettünk.
Vasárnap pedig amit érte és magunk üdvéért tehetünk, az ha elmegyünk a gyülekezetbe, hallgatjuk az igehirdetést, imádkozunk, énekelünk, elmélkedünk, MEGPIHENÜNK, és feltöltekezünk az újabb hétre.
Tegyük ezt tehát.

Testvéri üdvözlettel:

Szepes Péter
Bokor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése