Otthon vagyok

(Élet a Lakóotthonban)

1., Isten tervbe vett engem,

Lehelletéből lett lelkem.

Célja volt néki ezzel,

Megalkotott szeretettel.

2., Miért vagyunk mi a földön?

Hagyjuk, hogy ez öldököljön?

Pedig jobbà lett a vilàg azzal,

Hogy éltünk tele van annyi bajjal!

3., Mert tükrei vagyunk az épnek,

Az emberiség sötét lelkének.

Megmutatjuk hogyan élnek,

Ők, kik sokszor nem remélnek.

4., Ha ti nem, akkor mi mit reméljünk?

Kiben bízzunk, kire nézzünk?

Ràtok hagytuk mindenünk,

Màr nàlatok van a mi szívünk!

5., Azért vagyok, hogy te legyél,

Gazdag éltű s nem szegény.

Szeretetet csak szívedből végy,

Alkoss őszinte, igaz emberként!

6., Minden elesett emberben,

Isten szent arca rejtezik,

De csak annak fedi fel magàt,

Ki nem felejtett el szeretni.

2016.07.21.

Szepes Péter     

A régi tanítók szelleme

Annak idején, szüleim gyerekkorában egy néptanító egy tanteremben vitt végig hat, később nyolc évfolyamot, vagy ha a felesége is tanító volt akkor ketten. Életformát, életstílust, szeretetet, a szülőfalu szeretetét, a templom szeretetét, az Istenhez való ragaszkodást, és a haza tiszteletét adták át a növendékeknek. A csibész gyerekekkel külön foglalkoztak és nem szegregálva, hanem integrálva, hogy úgy mondjam integráló szeretettel szerették bele az ilyent a többiek közösségébe. Ha nagyobb gond volt őszinte szívvel kereste fel a tanító a hajnaltól alkonyatig a földeken dolgozó egyszerű embereket és egy pohár bor, vagy friss tej mellett átbeszéltek mindent. Holnap is, meg mindennap egymás szemébe tudtak nézni. Nem csak a családlátogatásokból, hanem, a közös életvitelből, az összetartozó közösségből ismerték diákjaikat. Még az én időmben is két osztály volt egy tanteremben és hol kék azaz önálló óra volt, hol pedig piros azaz közvetlen óra volt. Szerettek a tanítóink/tanáraink minket és mi is őket. Én eleven gyermek voltam, de az hogy visszaszóljak a tanítónak, vagy megfenyegessem álmunkban sem jutott eszünkbe. S bizony egy-egy jól irányzott pofont is begyűjtöttünk és lám nem lett semmi bajunk tőle. Nem volt digitális tábla, projektor, gázkazán, meg napelem, de volt egy a terem végében duruzsoló egy szem kályha, amit mi tápláltunk, hogy ne aludjon ki, volt kréta, tábla, padok, székek, szekrények, meg szemléltető eszközök és ez a családias közösség embert faragott belőlünk, számítógépek, meg internet, mobilteló nélkül is. A tanáraink velünk foglalkoztak, s nem a kormánnyal. S még is még a múlt században Bokorról ketten is doktoráltak (!!!) dr. Keken András, dr. Maczkó Márton. Kutasóról, pedig az egyik kortársam lett, akivel együtt jártunk általános iskolába, EURÓPA HÍRŰ kémikus kutató, dr. Tapolcsányi Pál. Azt se feledem el, hogy a 2002-2010-ig regnáló kormányok olyan helyzetet teremtettek a kisfalusi iskolák számára, hogy sokat be kellett zárni, így az én iskolámat is Alsótoldon. Borzasztó időszak volt. Szóval visszatérve a néptanítókhoz. Nekik nem napi 6 órában volt fontos az iskolájuk, a gyerek, hanem köztük élve, minden időben. Mindenük a nevelés volt, az ismeretek átadása és nem ordibáltak a téren. Mondják a mai tanárok, hogy már nem olyanok a gyerekek mint régen. Szerintem meg már a tanítók/tanárok sem!!! Tisztelet a kivételnek!

Szepes Péter

Karácsony Ünnepe

A végtelenül élő Istenfiú, akinek nincsen kezdete és a világ teremtésénél is ott volt, belepászította magát az emberi létbe, időbe, testbe, a fizikai törvények alá, térbe és korlátok közé. Vállalva ezt miértünk! Úgy bele gondolok abba, hogy amikor Jézus egy-egy palesztinai éjszakán felnézett az égre, nézve a holdat és a csillagokat, a tejútrendszert, akkor mosolyogva "konstatálhatta", hogy mind ez úgy működik ahogy a Teremtővel megalkották. A túlvégéről szemlélve is tetszhetett neki. Az emberek élete viszont nem tetszett, -bár akkoriban még a bűn nem volt intézményesítve az egész Földön, mint manapság- hiszen utolsó esélyeként ennek a világnak született meg kb. 2000 éve a júdeai Betlehemben. Mekkora kegyelem ez, az Ő földi élete, váltságszerző munkája! Az emberek élete elfordult Istentől, távol voltak Tőle, s nem volt már vissza út. Ezért az Isten az Ő Fia által, Jézus által azt választotta, hogy Ő ment be az emberek közé, Ő ment hozzájuk. Büntetés helyett, világra jött az örök és igazi SZERETET!! A KEGYELEM ideje. Ez történt 2000 éve.
De jaj a világnak, ha mind ez mára csak történelemmé vált, egy születésnap éves megünneplésévé! Emlékké és múlttá. Egy régi aranyos mesévé. Egy régi történetté.
MERT Jézus ma is él és a JELENBEN is munkálkodik, most is Úr! Ma is lehet hozzá szólni, hozzá imádkozni, Őt megszólítani, Őt ünnepelni és Neki bűnt vallani. Bevallani ami elromlott, kidobni, ami romlásba dönt, megtagadni, amit a világ, a csoportszellem ránk erőltetett, amit a divat megkövetel, meg a modern kultúra. Vissza lehet térni ma is az Istenhez. Ez a Karácsony. Ő hatalmas volt régen, hatalmas volt Palesztinában 2000 éve, és dicsőn hatalmas ma is, meg mindig az lesz, örökké! Te, én Vele tartunk, vagy a világ önjelölt divattervezőjével a Sátánnal? Az ember és az emberi kapcsolatok gyilkosával? Megváltó, szabadító, vagy az emberölő? Öröm, vagy örök üresség. Béke vagy nyughatatlan küzdelem? Élet vagy halál? Nem kisebbről szól a mai, idei Karácsony sem! Mi döntünk!
Jézus jelen van, itt van, ott van, és VÁR. Rád, rám, minden emberre. Megtalálható, megkereshető, átkarolható, szerethető, imádható Istenfiú Ő, aki érted, értem vállalta ezt az egészet.
Lépj felé!
Ez a Karácsony-szerintem.
Áldott Ünnepeket-Isten jelenlétében!

Szepes Péter

okleveles teológus

Eszperantó nyelvvizsga

Isten kegyelméből több hónapos intenzív tanulás után (napi 6 óra) meglett az Eszperantó középfokú (B2 komplex) nyelvvizsgám az ELTE ITK-án Budapesten.

Nagyon izgultam és stresszes helyzet volt így 40 éves fejjel ez nekem. Oroszból érettségiztem, aztán ennyi. Komolyabb nyelvvizsgára még nem mentem. Egyszer angolból alapfokúztam szóbeliből, de az nem volt elég eredményes.  

Amikor a vizsga környékén június elején olvastam Dávid egyik zsoltárát akkor kaptam azt az üzenetet: "maradj csendben, én munkálkodom". Majd amikor a szóbelire vártam a terem előtt, hogy be menjek vizsgázni, akkor azt az ének részletet kaptam üzenetként az Istentől, az én Atyámtól, hogy: "nem hiába állt a Golgotán a kereszt!" Majd azt, hogy: "én felemellek".

Nos ma megjelentek a nyelvvizsga eredmények, s sikerültek a vizsgák.

Szóbeli: 72%, írásbeli: 73% lett.

Így megkaphatom az okleveles teológus (MA) diplomámat is.

Istenben sosem csalatkozom!

Soli Deo Gloria!!!

Szepes Péter

Szociális gondozó és ápoló vizsga

Tegnap ('15.03.18.) a berceli Rózsák Völgye Szociális Otthonban, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal (Budapest) megbízása alapján vizsgabizottsági tagként vettem részt 15 fő gyakorlati és szóbeli vizsgáztatásában. Az írásbeli vizsga 2015. 03. 04-én volt. A hallgatók (OKJ 34-762-01) szociális gondozó és ápoló végzettséget szereztek. Mindenkinek sikerült. Sok sikert nekik a szakmában!

Külön érdekesség, hogy a képző intézmény, az általam már jól ismert Tüske Kft volt, a vizsga elnöke pedig Verbói Tiborné, aki általam tisztelt, kedves ismerősöm, kolleginám a szakmában.

Jó élményekkel térhettünk haza.

SDG!

Szepes Péter

  

Nun mi lernas Esperanton! (Most eszperantót tanulok!)

https://www.youtube.com/watch?v=ab_4ojVTgv8

https://www.youtube.com/watch?v=umudO2GDTKY

www.eszperanto.hu



Dio helpu!



Petro Szepes

A Bokori Evangélikus Gyülekezetben

2015. 01. 18-2015. 01. 25-ig imahét volt világszerte a Krisztus-hívők egységéért. Így Bokor községben is. A samáriai asszony találkozása Jézussal történetének magyarázata volt minden este, ott ahol összejöttek. Bokoron két alkalom volt ennek jegyében, mind kettő a helyi Evangélikus Gyülekezetben. Január 18-án az első és ma, pedig a második. Erre az alkalomra az evangélikusok meghívtak minket is, bokori baptistákat a gyülekezetünkből. A Bapista Gyülekezetünket a mi családunk képviselte. Engem kértek fel igehirdetésre, melyet örömmel elvállaltam. Thuránszky István béri-bokori-kutasói evangélikus lelkész úr vezette a liturgiát, én pedig prédikáltam. Ezt követően az evangélikus parókián finom ebéddel vendégeltek meg minket az evangélikus asszonyok, Krátki György felügyelő barátom vezetésével. Köszönjük a meghívást. Áldott alkalom volt! Dicsőség Istennek érte!  

Szepes Péter

teológus