Ma munkahelyemről a Reménysugár Otthonból, öt lakóval és négy munkatársammal együtt a Balassagyarmati Börtön kápolnájában voltunk ünnepségen.
Azt tudni kell, hogy hosszú évek óta kitűnő a kapcsolat a Börtön és az Otthon között. Közös programok, ünnepeken való részvétel, rabok besegítése az intézet életébe (tereprendezés, fűnyírás, képek festése), egymás támogatása jellemzi ezt a kapcsolatot. A terényi Lencsés Zsolt freskó festőművész irányítása alatt történt a kápolna megújítása, gyönyörű festményekkel, freskókkal.
Szóval a mai napon azért volt ünnep, aminek érintettjei voltunk, mert az elítéltek kezdeményezése alapján gyűjtést rendeztek a Börtönben, a Reménysugár lakói számára. Egy nyolcgyermekes elítélt apuka adta át azt az oklevelet, amin az állt, hogy a rabok 130.700 Ft-ot gyűjtöttek össze lakóink számára, ami a Remény Alapítványon keresztül jut el hozzájuk. Volt, aki 200, és volt aki 10.000 Ft-ot adott, de sokan részt vettek az adakozásban. Az adakozók többsége is részt vett az ünnepen. Mert adni akartak, ők akik annyi mindent elvettek emberektől a társadalomtól, most adni akarnak, végre adni. Megható volt ezt átélni ott a börtönben a kápolnában. Életemben először voltam itt. Bár parancsnok, bv. ezredes úrral már többször beszélgettem, aki egy kiváló ember. Most ő nem volt jelen, helyettese mondott egy szép gondolatcsokort. A műsoron a Szent Dávid zenekar lépett fel, emelkedett hangulatot teremtve. Az intézmény nevében én vettem át az oklevelet, adtam át lakóink kis ajándékát a raboknak és mondtam rövid köszönetet. A rendezvény sajtó nyilvános volt, a megfelelő szabályokat betartva.
Jó volt ebben részt venni, ezt a légkört átérezni, az adakozás szeretetét látni.
Szepes Péter
Képek:
