Apcsel. 1,4-12.
Jézus a feltámadása utáni negyvenedik napon a Mennybe
ment, és rá tíz napra, a feltámadásához viszonyítva ötven napra jött el a
Szentlélek kitöltése, pünkösd ünnepe. A héten, csütörtökön ünnepeltük Jézus
Mennybe menetelének ünnepét. Ma ezért erről lesz szó a felolvasott igék alapján.
Illetve teológiai, újszövetségi tanulmányaink során tanultunk az exegézis
órákon erről a szakaszról, dr. Almási Tibor rektor testvér előadásán.
Fontos látni, hogy a misszióban, nagy misszió parancs
alapján hol volt a Jézustól szánt helye a tanítványoknak, az első keresztyéneknek
és nekünk, ma élő apostoloknak, akikre ugyan ez a feladat bízatott. Az
Apostolok cselekedeteiről írott könyv ezzel a korszakkal kezdődik. Az
újszövetségi kor mintegy 100 évből állt. Ez Jézus megszületésével kezdődött, és
az első keresztyén gyülekezetek megalakulásával folytatódott, és a páli
levelekkel végződik. Lukács, aki az evangéliumot is írta, e könyv szerzője is,
ezzel a szakasszal köti össze az első és második harmadot. Lukács tehát mind a két harmadról ír. Jézus 11
megjelenéséről tudunk ebben a 10 napban, és kizárólag csak a tanítványainak
jelent meg. Ennyi bevezetés után jöjjön az igeszakasz magyarázata.
Jézus nagy küzdelmet fordít arra ebben a 10 napban, hogy
olyan állapotba hozza tanítványait, hogy itt merhesse hagyni őket. Mert a
tanítványok a golgotai történet után, hitehagyottá, félénkké, és reménytelenné
váltak. Vissza mennek Galileába a régi életükbe, oda ahol nem volt jelen Jézus,
amikor még halásztak. Visszamennek halászni. Jézustól vissza abba az életbe,
ahol nem volt jelen Jézus. Félreértett és torzult messiás képük volt. A zsidók
sajnos az ószövetségi prófétákat félre értelmezték, és egy politikai,
Palesztinában uralkodó messiást vártak. Ezért van az, hogy Péter vezérletével,
azt mondják Jézusnak, hogy ez nem történhet meg veled, hogy beszélhetsz így.
Péter azt a választ kapja, hogy távozz tőlem sátán, mert nem Isten szerint
gondolkozol. Vagy a Gecsemáné kertben, Jézus elé ugorva Péter kardot ránt és
odacsap Málkus fülére, Jézus azt mondja, aki kardot ránt, kard által vész el,
vagy a főpap udvarában átkozódva tagadja meg Péter Jézust. Nem ilyen messiásra
számítottak, a hitük megbicsaklott. Sokszor mi sem viselkedünk másképpen, és
nem értjük Jézust. De nem Jézus hibája volt akkor sem, és most sem, hogy nem
értik meg őt. Egy meg nem értett Urat viszont nem lehet jól szolgálni. Ha
elolvassuk Máté evangéliumát, azt, hogy menjetek el és hirdessétek, a nagy misszió
parancsot, és ezt a szakaszt, amiben meg Jézus azt mondja, ne menjetek. Akkor
ez most, hogy van? Ellentétes parancsot kaptak a tanítványok? Jézus nem
ellentétesen beszélt. A jánosi bemerítésről tudjuk, hogy zsidókat merített be,
akik kijőve zsidók maradtak vallásilag is. János nem Szentlélekkel keresztelt.
Ő ezt nem tudta adni. A tanítványok most kezdik igazán felfogni, hogy Jézus a
Messiás. Látják az idő sürgeti őket, Jézus készül a Mennybe távozni. Ezért
ragaszkodva ismét a politikai Messiás képükhöz, teszik fel a kérdést Jézusnak: „Nem
most állítod helyre a királyságot Izraelben?” Azaz, addig el ne menj, még ez
meg nem történik, uralkodni kell, tied lesz a főtrón, de nekünk is ígértél 12
trónt, hol vannak azok a trónok? Jézus valóban ígérte nekik, hogy 12 trónról
fogják ítélni Izrael 12 törzsét, hát ide ezzel az ígérettel. Jézus megdorgálja
őket. Kifejtve, hogy ez az Atya kompetenciája. Nem mondja azt, hogy nem
történhet ez meg, csak ez nem a ti dolgotok. A ti dolgotok várni a Szentlelket.
Kaptok erőt! Majd Jézus az égbe emelkedik, fel a Mennyországba. A tanítványok,
pedig még mindig értetlenül ott állnak földbe gyökerezve és bámulnak Jézus után
az égre. Két angyalnak kell rájuk szólni, hogy ne álljatok már itt, hanem
menjetek vissza Jeruzsálembe, ahogy hallottátok. Jézus tehát nem törli el
misszióparancsát, csak felfüggeszti annak végrehajtását 10 napra. Mert ezek a
hitehagyott, reményvesztett, kétkedő, félénk, elkeseredett tanítványok nem
tudtak volna ilyen állapotban dicsőséges bizonyságtétellel előállni. Ilyen
állapotban jobb, ha otthon maradnak. Várják a Szentlelket! Ma is igaz ez, hogy
csak megfelelő lelkülettel szabad menni evangéliumot hirdetni. Addig várjatok,
amíg nem kaptok Szentlelket. Töltekezzetek be vele. Pünkösdkor, pedig azt
látjuk, hogy a tanítványok gondolkodása és élete 180 fokot vesz. Már a
nagytanács előtt úgy beszélnek, hogyan tehetnénk meg, hogy Jézusról ne
beszélnénk, amikor láttuk és hallottuk mit tett, akit ti keresztre
feszítettetek. Már nem hallgattak többé és János kivételével, kiegészülve
Pállal mind mártírhalált haltak Jézusért. Pünkösd után azt látjuk, hogy
egységben, egy helyen, imádkozva, kenyeret törve, tanítva egymást,
szeretetvendégséget gyakorolva vannak együtt az első keresztyének. És
napról-napra szaporítja Isten a gyülekezeteket az üdvözülőkkel.
Ma miért nem szaporodnak a gyülekezetek, miért üresek a
padok? Hagyjuk munkálkodni a Szentlelket? Egységben vagyunk, egyetértésben,
szeretetben, szelídségben, egymást különbnek tartva magunknál? Sajnos
önkritikusan is mondva azt látom, hogy a magyar gyülekezetek többsége nincs
egységben se az Úrral, se egymással! Körzetekben, gyülekezetekben szakadások
vannak, egyénieskedések, hatalmi törekvések. Nincs egység. Ezért nem szaporodnak
a gyülekezetek. Nyilván az is előfordulhat, hogy mindent megteszünk, és nem
jönnek a megtérők, de tegyünk meg mindent, rajtunk ne múljon. Készítsük elő a
földet az esőre, és Isten vagy ad esőt, vagy nem, de készítsük elő. Ez rajtunk
múlik, tegyük ezt, és hirdessük az evangéliumot.
Szepes Péter
teológus
