Mint tudjuk: a Quo vadis (Hová mész) Henryk Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas író világhírű regénye, amely az ókori Rómában, a Néró-féle keresztényüldözések idején játszódik. A Péter apostol cselekedetei című apokrif iratból ránk maradt hagyomány szerint, Péter menekül Rómából a keresztyén üldözés elől, amikor látja, hogy Jézus megy Róma felé és Péter kérdezi meg Jézust: "Domine, quo vadis? azaz Uram, hová mész?" Jézus válasza, megyek Rómába vállalni helyetted a kereszthalált. Péter erre megfordult és visszatért az örök városba és vállalta mártír kereszthalált. Mert nem tehetett mást, mert ez volt a Jézustól rendelt útja! János 13,36-ból tudjuk ezt. Isten kegyelméből járhattam tavaly Rómában, láthattam a történelmi, csodás helyeket.
Manapság, napokban a szűkebb és tágabb környezetem tőlem is olykor hangsúlyosan megkérdezi: Péter, hová mész, mi a te utad, mit szeretnél csinálni? Lehet hibám, de már nem szeretek erre válaszolni, mert akinek eddig nem volt világos, akkor mit magyarázzam az én utam. 13 éves voltam (nem több), amikor egy lelkipásztor a bokori Baptista Imaházban megkérdezte, hogy az Általános Iskola után hová megyek tovább? Mondtam: egyértelmű, hogy gimnáziumba. Kérdezte és miért? Mert érettségi nélkül nem mehetek a Baptista Teológiai Akadémiára. Húha mondta a pásztor, hát oda elhívás kell, lelkipásztor akarsz lenni? Mondtam, így érzem belül a szívemben, és nem akarok lelkész lenni, én az embereken akarok valamiféle misszióval segíteni. Nézett rám a pásztor, mosolygott aztán hazamentünk. A baptista neveltetésemet nem nézték jó szemmel az Általános Iskolában, ezért negatív jellemzés írására készültek, ám jött a rendszerváltozás és eltörölték a jellemzés írását. ISZI-be akartak adni tanítóim, víz és gáz szerelőnek, mert ahhoz jó a fizikumom. Nem hittek bennem, de a Jóisten fogta a kezem és így felvettek a kisterenyei Váci Mihály Gimnáziumba. Elsős gimnazista voltam, amikor megkaptam az elhívást a Józsué 1,6-7 verseit. Már egyértelműen tudtam, hogy mi az utam, a Teológia és az emberek segítése, vezetése. Leérettségiztem, aztán a Teológiára nem vettek fel. Összetörtem! Egy év alatt (mert akkor még annyi volt és érettségi, plusz eredményes pszichológiai alkalmassági vizsgálat kellett hozzá) elvégeztem a Nógrád Megyei RFK-on a személy és vagyonőri végzettséget, 2 fegyvervizsgával. Aztán egy évig Aszódon katona lettem, tar. tizedes vagyok jelenleg. A katonaság ideje alatt ismét beadtam a jelentkezést, mert az elhívást éreztem a Teológiára, ahová már felvettek. Elvégeztem és egy hónap múlva gyermekjólétis családgondozó lettem Bátonyterenyén. Itt tanultam meg Divékiné Ani mellett a szakma alapjait, máig van amiből élek, ezt nyugodtan mondhatom. Valamiféle különös kapcsolat fűz a kis falukhoz is, hiszen szülőfalum Bokor község 150 lelkes. Cserhátsurányban szolgálatvezetőt kerestek a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálathoz 2000 őszén, és oda kerültem. A semmiből egyedül, én voltam az egyetlen alkalmazott kellett kiépíteni 4 faluban a szolgálatot. Isten kegyelméből 2008. szeptemberére, amikor elhagytam szolgálatot 17 községben, átköltözve Bercelre, Berceli Mikrotérségben 10 ezer lakosról és ezen belül 2 ezer gyermekről gondoskodtunk és már öten dolgoztunk a szolgálatnál. Aztán a 40 fős közgyűlésből az ülésen jelenlévő 38 képviselő (pártállástól függetlenül!) a Nógrád Megyei Önkormányzatban 2008. 09. 25-én Salgótarjánban, megválasztott a Berceli Harmónia RIÁGO igazgatójának, amely megbízatásomat a MIK vezetője 2012. tavaszán újabb 5 évre meghosszabbított. Nem sokra rá, jött 2012. májusában a felkérés, hogy nem vállalnám-e a Pécsi Baptista Szeretetotthon igazgatói posztját. Találkozás a vezetővel Sándorral és 2012. szeptemberében igazgató lettem Pécsett. Ez Isten akaratából, sok szép, de igen nehéz időszak után 2014. január 31-el, kérésemre véget ért. Jelenleg keresem az utam újabb szakaszát. Közben társadalmi szerepet is vállaltam, csak a legfontosabbakat emelném ki: 1998-2002-ig önkormányzati képviselő Bokoron, 2002-2010-ig polgármester Kutasón, és szintén 2002-2010-ig a polgármesterséggel párhuzamosan a Nógrád Megyei Önkormányzat Szociális Bizottságának a tagja voltam. 2000-2010-ig a Nógrád megyei Fideszben, megyei politikus 10 éven át. Azt is nagyon köszönöm az Istennek, hogy sose lettem elvtelen, csak azért, hogy legyen posztom és havi fizetésem.
A Jóisten eddig végig mellettem volt és Ő hű maradt és marad, ez akkor sem változik, ha én hűtlen leszek, de értelme ennek a kapcsolatnak csak akkor van, ha halálig én is hűséges vagyok az elhívó Istenemhez. El kell mondanom, hogy sok jóembert is adott mellém a Jóisten, kezdve mindjárt a szüleimmel, akik ilyen emberré neveltek, ők mind segítettek az úton. És csak is SOLI DEO GLORIA! Biztos vagyok abban (hiszen már körvonalazódik az újabb munkahely), hogy Isten elhívása a szívem utolsó dobbanásáig tart, ezért az utam folytathatom majd Isten akarata szerint.
Szóval: Péter, quo vadis? Arra, ami sok szenvedéssel jár Krisztusért, de ugyanakkor sok ember lelki üdvét is jelenti, és ami a Józsué 1,6-7-ben leírva találtatik. Arra, ami Isten akarata. Nem félek, nem magyarázkodok, nem bizonyítok, egyszerűen élek az elhívásom szerint. Mondjon bárki, bármit!
Mindig arra, ahol hallom az Úr hangját.
Hogy aztán találkozhassak Vele, mint hű sáfára.
Szepes Péter
