6 éves korom óta: Hajrá VIDI, szép volt VIDI!!!

Kedvenc csapatom a Videoton bejutott az Európa Liga csoportkörébe!

Hat éves korom óta szurkolok nekik, szép este volt, köszi Fiúk!

http://www.vidi.hu/index.php



Szepes P.

A képmutatás

"Vannak emberek, akik olyanok, mint azok a kereskedők, akik legjobb portékáikat a kirakatba teszik, odabent a polcok pedig tele vannak silányabb áruval.

A képmutatás titka abban rejlik, hogy vágyakozunk jóknak látszani anélkül, hogy megfizetnénk az igazi jóság árát. Az is képmutatás, ha rosszabbnak látszunk, mint amilyenek vagyunk. Minden embernek kötelessége a legjobb árucikkeit vásárra vinni, legjobb énjét, a legszebb dolgokat érvényesíteni, amelyeket Isten alkotott lelkében."

                     (H. E. Fosdick, amerikai /USA/ protestáns pásztor)

^"5Eszembe jutott ugyanis a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban és anyádban, Eunikében lakott, de meg vagyok győződve arról, hogy benned is megvan.  ⁶Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezeim rád tétele által van benned. ⁷Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

                    (Timóteushoz írt második levél 1. r. 5-7. v.)

Először is nagyon el szeretném kerülni, hogy úgy tegyek, mint ha én nem lettem volna már képmutató.

Van amikor az adott szituáció, a közösségi nyomás, a betanult szerepek, vagy a szennyes szív viszi rá az embert, engem is erre. Persze sok mindenre lehet ezt fogni és megindokolni, magyarázkodni, egy a lényeg ez BŰN Isten előtt is és embertársaink felé is, ezért el kell kerülni ezt a viselkedést!

A képmutatásnak, mint minden bűnnek a legfőbb oka az istentelenség, amikor nem értjük meg, miért is jöttünk a világra és a létezésünk lényege mi, vagy nem akarjuk érteni. Erről még bővebben írok.

Fosdick protestáns pásztor, találó hasonlatokkal érzékelteti a képmutatást. A képmutatás, megtévesztés, beetetés és csali, hamis képet mutat a gazdájáról, jobbat, mint ami a valóság és becsapás. A silányt mutatja be értékesnek, kívánatosnak és elhitetni, átvágni próbálja a másikat. Ám van ennek egy kifinomultabb formája is, amikor valaki úgy kíván jónak látszani, hogy nem válik jóvá, nem fáradozik ezen, megspórolja az utat, potyázva akar értékeket birtokolni, pedig ezek nem a természete sajátjai. Vagy a mások által kiizzadt jót és "rendszert", akarja lenyúlni, mint egy kolduló dervis, kihasználva, hogy az már nincs a közelben. Borzasztóan torz személyiségek tudnak így kialakulni!

Aztán, amikor az ilyen képmutató, de valójában "értéktelen" (azért teszem idézőjelbe, mert valahol mindenkiben van valamennyi érték) ember akar mértékadó és példakép, iránytű lenni, na az tragédia.

Nem elég, hogy ő maga képmutató, még követendő példának is állítja. Erkölcsi mércéről már ilyenkor nem igazán beszélhetünk. Olyan is előfordul, hogy valaki úgy akar kibújni felelősségek alól, vagy menő lenni, "félszeműként a vakok között", hogy rosszabbnak mutatja magát, mint amilyen valójában. Így mindig a könnyebb végén foghatja meg a munkát.

Fosdick leírja, hogy minden embernek (nem csak a hívőknek!!!) KÖTELESSÉGE előhoznia a jót, értékeket lelkéből, amit Isten oltott belé, "amit alkotott lelkében." Ismerjük a gondolatot, hogy "minden emberben Isten alakú űr van", amit csak Isten tölthet be, addig míg Istent nem engedem be az életembe, szívembe, addig üres marad, valami mindig hiányozni fog és lelked mélyén boldogtalan leszel. Mivel ezt az űrt muszáj betölteni valamivel, mert elviselhetetlenül mar belénk ez az üresség, így hát sokan gondolják, hogy erre jó az alkohol (W. Houston énekes, A. Winehouse énekes), erre jó a drog (K. Cobain énekes), vagy a túlhajszoltság, aztán a sok altató, hogy lehessen aludni a pörgés után (M. Jackson énekes), hogy csak a legismertebbekről szóljak. Egy biztos közös bennük, életük delén haltak ebbe bele. Nem csak testileg, hanem lelkileg is megrokkanva mentek el...

Mert az életük csupa merő képmutatás volt, hajszoltak olyat, ami soha nem volt az övék. Látszólag jó volt, mert boldognak tűntek, dúsgazdagok, népszerűek voltak, de igazán kiüresedve, magányosan, reménytelenül haltak meg. Valójában nem volt Isten hitük, nem volt tartós örömük, féltek, aggódtak, szenvedtek.

Milyen céllal jöttünk a világra, mi létezésünk értelme? Milyen értékrend az igazi?

Hogy megismerjük mi a jó, mi a helyes és mi az irgalmasság, mi a szeretet, mi a könyörület.

Hogy megismerjük az Istent és megváltásának tervét.

Hogy Isten Fiában, Jézusban megmutassa nekünk a szeretetét.

Hogy szabad akaratunkból adjuk át életünket Jézusnak és üdvözülhessünk.

Hogy ezt az örömhírt tovább adjuk embertársainknak is.

Akinek az igazi értékek nem ott kezdődenek, hogy csillogó szemmel vissza néz a hajléktalan, amikor kap egy falat ételt, az értelmi fogyatékos mosolya, ha kap egy ölelést, az idősember szelíd kézszorítása, akit átsegítenek az úton, annak régen rossz. Félre értés ne essék, ne legyünk számítóak, mert az is a képmutatás egy fajtája, hogy azért tegyük ezeket, hogy aztán visszakapjunk. Önzetlenül, örömmel, semmit nem várva, mert aki már átélte a megváltás művét, az nem teheti meg, hogy magának még bármit is követeljen!!!

Az is képmutatás, amikor valaki elolvas egy blogot, vagy írást, okfejtést, és csak azért bólogat és szajkózza azt, mert ez trendi lehet, és jó ha bevágódok annak, aki írta, miközben nem érti és azonosul a mondandó értékével, csak eljátsza azt. Az is képmutatás, ha valaki hívőnek mutatja magát, miközben nem az.
A gyülekezetekben való képmutatás is nagyon káros, amikor több arcunkat mutatjuk, az ilyen őszintetlen szív nem kedves Isten előtt.

Timóteus, Pál apostol ifjú munkatársa az evangélium hirdetésében, profánul szólva nagyon szerencsés fiatalember volt, szépen fogalmazva, pedig áldott életű ember. Miért is?

Mert már egyik nagyanyjában és édesanyjában is KÉPMUTATÁS NÉLKÜLI HIT lakott, hívő asszonyok voltak, példaképek, hithősök. Timóteusnak meg volt a kellő alapja és olyan tanítómestere volt, mint a Saulból lett Pál. Ami nagy kegyelmi ajándék, hogy magában Timóteusban is meg volt már ez a hit. Micsoda öröm ez egy nagymamának, édesanyának, unokájuk, fiuk is hívőember.

 A hit (Zsidókhoz írt levélből tudjuk), a remélt és nem látható dolgok felől való meggyőződés.

Milyen a képmutatás nélküli hittel rendelkező ember? Gondolkodtunk már ezen? Pál megadja erre a választ.

Olyan, aki engedi életében meggyökerezni Isten kegyelmi ajándékait és engedi felgerjeszteni is azokat és használja Isten ügyéért, embertársaiért. Olyan, aki nem fél, hanem isteni erővel van felruházva, szeretetnek és józanságnak lelke vezérli életútján.

A Szentlélek kinyilatkoztatásai alapján dönt és él.

Ezért nem mondhatom, mondhatjuk, mi hívőemberek, amikor annyi rosszat, szükséget, bajt, éhezést, szomorúságot, gyászt, istentelenséget látunk magunk körül, hogy nem bírom, összeroskadok, nincs erőm, nincs értelme, nem bírom szeretni, félek, nem tudok uralkodni magamon, nincs kedvem, nincs hozzá gyomrom, nincs ihletésem stb...

Mert a képmutatás nélküli hit, az Isten kegyelmi ajándékai arra ösztönöznek és csontjainkba vannak rekesztve, ezért menni kell és cselekedni Isten akaratát, építve országát, mert nem tehetünk mást.

És ez így jó nekünk, sőt a legjobb életforma.

Aztán fehér kövecskén új nevet kapva, ott lehetünk majd örök dicsőségben azzal, aki haza vár minket: JÉZUSSAL, ISTENNEL.

Milyen motiváció kell még a képmutatás nélküli életre?

"Keressük Istent még megtalálható...!"

Szepes Péter

teológus