3. NEBUKADNEZÁR ARANYSZOBRA
Nebukadnezár aranyszobrot állíttat
„1Nebukadnezár király aranyszobrot készíttetett. Magassága hatvan könyök volt, szélessége pedig hat könyök. Dura mezején, Bábel tartományában állíttatta fel. 2Aztán követeket küldött a király, hogy hívják össze a satrapákat, helytartókat, kormányzókat, tanácsosokat, kincstárosokat, bírákat és jogtudósokat és a tartományok összes főembereit, jöjjenek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár készíttetett. 3A satrapák, helytartók, kormányzók, tanácsosok, kincstárosok, bírák, jogtudósok és a tartományok összes főemberei össze is jöttek a szobor felavatására, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. Felálltak a szobor előtt, amelyet Nebukadnezár készíttetett. 4Ekkor a kikiáltó harsány hangon kihirdette: "Így szól a parancs, népek, nemzetek és nyelvek: 5Mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljatok le, és imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott. 6Aki nem borul le, és nem imádja, azt még ebben az órában tüzes kemencébe fogják vetni." 7Ennek megfelelően, mihelyt meghallották a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, azon nyomban földre vetették magukat a népek, nemzetek és nyelvek, hogy imádják az aranyszobrot, amelyet Nebukadnezár király állíttatott.
Bevádolják a zsidókat
8Ekkor káldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. 9Így szóltak a királyhoz: "Király, örökké élj! 10Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. 11Aki nem borul le és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. 12Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál." 13Ekkor Nebukadnezár haragjában és dühében megparancsolta, hogy vezessék elé Sadrakot, Mesakot és Abednegót. Mindjárt eléje is állították ezeket a férfiakat. 14A király kérdőre vonta őket: "Igaz-e Sadrak, Mesak és Abednegó, hogy nem tisztelitek isteneimet, és az aranyszobrot sem imádjátok, amelyet állíttattam? 15Nos, hát készen vagytok-e rá, hogy mihelyt meghalljátok a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, leboruljatok és imádjátok a szobrot, amelyet készíttettem? Mert ha nem imádjátok, még ebben az órában tüzes kemencébe vettetlek benneteket. S van-e olyan isten, aki megment titeket a kezemtől?" 16Sadrak, Mesak és Abednegó így feleltek Nebukadnezár királynak: "Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. 17Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. 18De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk." 19Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszerte jobban fűtsék be. 20Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe. 21Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. 22Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat is, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. 23A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett.
Azarja imádsága
(24)Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent és áldották az Urat. (25)Azarja megállt, szóra nyitotta ajkát, és a lángok közepette így imádkozott: (26)Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene, és minden dicséretre méltó; neved magasztos mindörökké. (27)Mert igazságos vagy mindenben, amit velünk tettél, tetteid mind igazak, útjaid egyenesek, és
minden ítéleted igazságos. (28)Igazságos ítéletet hajtottál végre, bármit mértél ránk és Jeruzsálemre, atyáink szent városára. Bűneink miatt mindent igazságos ítélettel mértél ránk. (29)Vétkeztünk és elpártoltunk tőled, gonoszságra vetemedtünk, és parancsaidra nem ügyeltünk. (30)Lelkiismeretünkkel szembeszegülve nem azt tettük, amit parancsoltál, hogy jó legyen sorunk. (31)Amit ránk mértél és velünk tettél, mind igazságos ítélettel tetted. (32)Kiszolgáltattál minket gonosz ellenségeinknek és gyűlölködő árulóinknak, egy igazságtalan királynak, a leggonoszabbnak az egész földön. (33)Most még szánkat se nyithatjuk ki, szégyen és gyalázat lett szolgáid és tisztelőid osztályrésze. (34)Szent nevedre kérünk, ne taszíts el minket végleg, ne bontsd fel a szövetséged. (35)Ne vondd meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért. (36)Megígérted nekik, hogy megsokasítod utódaikat, mint égen a csillagokat, s mint a tenger partján a fövényt. (37)Minden népnél kisebbek lettünk, Urunk, megaláztatásban van részünk bűneinkért az egész földön. (38)Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égő-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük első termésünket, (39)s elnyerhessük irgalmadat. Fogadd el megtört szívünket és alázatos lelkünket kosokból és bikákból álló égőáldozatul, tömérdek hizlalt bárány gyanánt! (40)Áldozatunk legyen ma éppúgy kedves színed előtt, s engesztelődj ki a múlt miatt, mert akik benned bíznak, nem vallanak szégyent. (41)Most már egész szívünkkel téged követünk, téged félünk, és a te nevedet keressük. (42)Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk könyörülettel, nagy irgalmasságod szerint! (43)Siess segítségünkre, mint hajdan a csodatetteiddel, és szerezz dicsőséget, Uram, a nevednek! (44)Valljanak szégyent mind, akik gonoszat tesznek szolgáid ellen, mindenhatóságod alázza meg őket, és enyésszen el erejük! (45)Tudják meg, hogy te, az Úr vagy az egyetlen Isten, és tiéd a dicsőség szerte az egész földön.
Isten angyala megmenti az ifjakat.
(46)A király szolgái, akik bedobták őket, egyre fűtötték a kemencét kőolajjal, gyantával, kóccal és rőzsével. (47)Végül a láng negyvenkilenc könyöknyire kicsapott a kemencéből. (48)Elérte és elégette a káldeusokat, akiket a kemence körül talált. (49)Az Úr angyala pedig leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből. (50)Olyanná tette a kemence belsejét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne. Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette és nem háborgatta.”
(Biblia, Dániel könyve)
Sidrák, Misák és Abednégo, ahogy gyerekkorunkban mi hívtuk és tanították nekünk.
Az általam beidézett bibliai történetből láthatjuk mi is történt.
Most én arról írnék pár gondolatot, hogy ma mit is jelenthet ez nekem/nekünk.
Idegen, istentelen környezetben. Ez velünk is előfordulhat, ha nem is idegen országban fogságban, de számunkra idegen, istentelen, vagy Istennel nem törődő környezetben élünk, akár munkahelyen, akár otthon, akár máshol. Ilyenkor és mindenkor az ALAP: megőrizni az isteni értékrendünket, az emberségünket a gondolatainkat. Figyelni Istenre szüntelen. Kutatni akaratát, imáinkkal kérni segedelmét, megtartást, kegyelmet és bölcsességet. Hűnek maradni Hozzá, minden áron. Elgondnolkodom, hogy ma amikor megannyi ember, sokszor keresztény/keresztyén is: önző, érdekember, hálátlan és hiú, gőgös, irigy, másiktól mindent, vagy a boldogságot sajnáló, pénz, hatalom éhes, hivalkodó, rideg, embertelen, passzív, lelketlen stb..., a saját kis "koszos" életét féltve, úgy borulna le az "aranyszobor" előtt, mint annak a rendje. Ma barátságokat, kapcsolatokat, viszonyokat sokszor kisebbekért is eladnak és elárulnak magyar emberek. Mi lenne itt Nabukonodozor/Nebukadnezár idejében, te Jóég?! Én Mónimmal hű akarok maradni az Istenhez, ettől nem lehet fontosabb semmi sem.
Szembenézés az istentelen hatalom Képviselőjével. A fent említett három zsidó fiatalembernek, Isten felé a hűségéért és "engedetlenségéért" a király felé, nagy árat kellett fizetnie: halálos ítélet, tüzes kemencébe vetés. Ráadásul példát is akartak velük statuálni a birodalom számára. A zsidó fiatalemberek válasza frappáns és csodálni való, példaértékű: félelem és megalkuvás nélkül mondták, nekünk van Istenünk akit imádjunk, nem kérünk más bálvány istenekből, az ő Istenük egyedüli dicsőséges Isten, akinek van hatalma arra, hogy még a tűzből is megmentse őket. Itt álljunk meg a fiatalok bizonyságtételében egy kicsit. Micsoda hit és ráhagyatkozás az Istenre. Vállalni a halált is, de még a halál torkában is elmondani azt, hogy van aki erősebb a haláltól és uralja azt és meg tudja menteni őket a tűztől is ő pedig: AZ Ő ISTENÜK, IZRÁEL ISTENE! Példaértékű a viselkedésük. Az is ahogy a beszédüket folytatják, hiszen nem ők irányítják Istent, hanem fordítva, ennek tudatában, minden önzés nélkül folytatják (ebből számomra az látszik, hogy nincs feltételhez kötve a hitük, engedelmességük Isten felé) a bizonyságtételt, miszerint: de ha nem tenné is (nem mentené meg őket a rettenetes tűzhaláltól), akkor is ők csak ezt az Istent szolgálják és pont, és meg is halnak érte pont. Nincs apelláta, jajongás, meg alkudozás. Ma van ilyen magyar hívő ember? Hiszem, hogy van, remélem én is ilyen vagyok a feleségem is. Ilyenné kell lennünk. De csak nagyon kevés ember ilyen és az se mindig, én sem. Ilyen lelkület alig van Magyarországon jelenleg. Még én sem éltem át ilyen helyzetet, remélni tudom csak, hogy helyt állok. Ma majd-mindenki, csak gyarapodni szeretne, jó érezni magát a világban, nem nélkülözni, a baj csak az, hogy mind ezt Isten nélkül. Ugyan is az élet nem a földi élvezetekből áll, hanem a jó és gonosz szellemi világ óriási harcából az emberi lelkekért. Azok akik leborultak a babiloni gőgös király aranyszobra előtt, ugyan földi mocskos életüket megtarthatták egy ideig, de a lelkük és üdvük elveszett. Érékrend válság van Magyarországon és képmutatás. Attól aljasabb dolgot meg nem tudok elképzelni, amikor a kereszténység jelszavával, megtévesztő módon élnek politikusok, emberek istentelen, egoista, pénzimádó, a "szobrok" előtt hajlongó életet. Azt sem viselem jól, amikor templomokban hajlonganak bálványok előtt emberek, fel sem fogják, hogy babiloni pogány szellemiség előtt hajlonganak és nem az igaz Isten előtt. Sidrák, Misák Abednego, idegen környezetben távol a Szülőföldtől, távol a templomtól, de Istenhez oly közel, megmutatták a világnak és mindenkinek, hogy milyen az igazi tiszta hívő élet. Követésre méltó, fiatal lelkület. Kövessük ezt tehát!
Végül Isten statuált példát, bizonyította miszerint nincs más Isten rajta kívül. Isten végtelenül jóságos és kegyelmes Isten, aki megment és nem elveszít. Küldött egy angyalt, aki végig óvta életüket és nem perzselődtek meg, túl élték, karcolás nélkül. Isten itt azt is megmutatta, ha tetszik, ha nem, hogyan bánik a hívőemberrel, szolgájával és hogyan azokkal, akik kitartanak minden áron a gonosz mellett. Sidrák, Misák Abednégo sértetlenül megmenekültek/megtartattak, míg a káldeusok (babilóniaiak) a kemence közelében szénnéégtek. Legyen ez figyelmeztetés ma is. Sokan panaszkodnak, fogcsikorgatva lázadoznak, követelőznek, szenvednek, indulatosak a sorsuk, munkanélküliségük, pénztelenségük miatt és nem jönnek rá arra, nem szállnak magukba, hogy ennek az oka az ő gonosz életük, a hajlongás az "arany szobrok előtt", napról-napra. A kegyelem pedig lejár és helyükre kerülnek ezek az emberek. Dé Jézus azért halt meg, hogy ennek ne kelljen így történnie! Ahogy feltámadt a halálból és legyőzte azt, így lehet ÁLTALA győztes életünk, örökéletünk nekünk is. Jézus tisztogat is, ahogy az ötvös addig tartja a láng felett az ezüstöt, míg minden szennyeződés ki nem ég belőle és onnan tudja, hogy már elég a melegítésből, hogy meglátja benne a maga arcát. (Tudjuk a Maiige mai bejegyzéséből.) Ahogy az ötvös, úgy Jézus is formál minket, súlyos próbákkal is, és addig akarja ezt tenni, míg meg nem látja bennün, rajtunk a saját képmását, arcát. Misákéknak a próba az üdvöt az ÉLETET jelentette, ők már akkor előre tekintettek Jézusra.
Legyünk mi is ilyen hű és áldott életű Szolgái az Istennek.
Én a családommal csak így akarok élni!
Szepes Péter
teológus
